 |
| Képünk illusztráció |
A visszér kialakulása nem csak kor kérdése: fiataloknál ugyanúgy kialakulhat, mint középkorúaknál vagy időseknél. Fiatalabbaknál általában akkor jelennek meg visszerek, ha a valakinek a családjában fennáll a betegségre való hajlam, illetve több családtagját is érinti. Az örökletes tényezőkön kívül a kialakulás esélyét más is növeli: a túlsúly, a túl sok állás vagy ülés, a dohányzás és a mozgásszegény életmód. A nőket ráadásul sokkal gyakrabban érinti, mint a férfiakat.
Elkeseredni viszont nem szabad, ha már egyszer a hajlamot örököltük, fordítsunk külön gondot a megelőzésre. Erre remek példa a húszas éveinek végén járó Zsuzsa esete, akinek nagyon korán szembesülnie kellett a visszerek fájdalmas és zavaró problémájával, de nap mint nap megmutatja, hogy pozitív hozzáállással és némi fegyelmezettséggel minden orvosolható. Kérdésünkre röviden összefoglalta a vénás betegségével vívott harcának történetét.
„A visszér nálunk apai ágon családi »hagyomány«, ettől szenved édesapám, az ő anyukája, de a nagyija is káromkodott miatta eleget. Így nem csoda, hogy nálam már középiskolás koromban megjelent a vádlimon és a térdem alatt. Először azt hittem, hogy a túlzásba vitt sport miatt jöttek ki, mert akkor még versenyszerűen kézilabdáztam és atletizáltam, de hamar kiderült, hogy ez sajnos hajlam.
A visszerekkel együtt élni nem könnyű, hiszen amellett, hogy nem a legszebb látvány, még fájdalommal is jár. De az évek során megtanultam, hogyan tudom óvni a lábaimat: esténként mindig egy 30 perces tornával zárom a napot, ez pont elég rövid ahhoz, hogy minden nap rá tudjam venni magam. Ilyenkor olyan gyakorlatokat csinálok, amelyekkel át tudom mozgatni és le tudom lazítani a lábaimat.
Utána a zuhanyozás mindig hideg-meleg vizes váltott zuhany, lefekvés előtt pedig bekenem és átmasszírozom az érintett részeket vagy sportkrémmel, vagy egy a gyógyszertárban vény nélkül kapható géllel.
Persze a külső lábápolással vajmi keveset érnék, ha az életmódom csapnivaló lenne. Egyetemistaként ugyan cigarettáztam, de letettem, cukrot és zsíros ételeket alig eszem, és próbálok minél több zöldséget, halat enni.
Egyetlen kártékony elem az életemben a kávé maradt, ettől egyelőre képtelen vagyok megválni. Napközben is odafigyelek: ülőmunkát végzek, de amikor csak lehet, felteszem a lábam az íróasztal alatt található fiókos kis szerkezetre, hogy ne lógjon túl sokat.
Igaz, sokat járok nadrágban, szerencsére jól is áll, de az odafigyelésnek hála, azért szoknyát is fel tudok venni. Ilyenkor alapozót kenek a visszerekre, és szoros, testszínű harisnyát húzok. Mindezekkel a technikákkal a visszereim ugyan nem tűnnek el, de egyrészt nem súlyosbodnak, másrészt nem fájnak.”
