“Minden megváltozott körülöttem” – Ital és anyaság

Hiba az az elképzelés, hogy csupán azokat a nőket kerítheti hatalmába a függőség, akik rosszabb anyagi helyzetben, a perifériára szorulva élik a mindennapjaikat. A tehetősebb vagy a középréteg sorsai között is szép számmal találni olyat, amelyben egy életszakaszt a függőség határoz meg – s így a hozzájuk tartozó családok életét is –, akikről az ismerősök aztán azt mondják: „Nahát, nem gondoltam volna róla…”

Andrea harminchat éves, kislánya, Emma három, szeptember óta boldog óvodás. Az elmúlt három évben édesanyja olyan dolgokat élt át, amelyekről korábban sosem gondolta volna, hogy vele valaha megtörténnek. Úgy gondolta, hogy felelősségteljes, gondoskodó, jó édesanya lesz, amikor elhatározta, hogy gyereket szeretne.

„Két diplomával, középvezetői állással és ötéves kapcsolattal a hátam mögött döntöttünk úgy, ideje, hogy más is részese legyen ennek a boldogságnak. Terveztük, és hamarosan meg is jött Emma” – kezdi történetét Andrea. Ám azzal egyikük sem számolt, hogy a korábban folyamatosan csak maguknak és a munkának élő pár számára egy gyerek érkezése túl nagy próbatétel lesz.

„Míg András folytatta tovább a munkás hétköznapokat, addig én itt maradtam egy egészen más, új világban. Lelassult minden, egészen más fordulatszámot és ingereket hozott a csecsemőgondozás. Számomra unalmassá, monotonná váltak a napok, hiába kaptam egészen más örömöket, impulzusokat Emmától, kezdtem egyre jobban felőrlődni, mígnem egy „barátnős-beszélgetős” estén borozgatva sikerült végre jól éreznem magam. Az ellazulás és a gondtalanság egy estére visszaköltözött az életembe” – meséli a fiatal nő. Ezek a beszélgetések nem voltak túl gyakoriak, egy-egy üveg bort viszont esténként egyedül is kinyithatott. Néhány hónap múlva vette észre, hogy az üveget egyre korábban és korábban nyitja ki, már meg sem várva az estét, mígnem már nem számított a napszak sem.

„Másfél év alatt odáig jutottam, hogy már a napi háztartási teendőket is elhanyagoltam, és egyre gyakrabban fordult elő, hogy magára hagytam Emmát a játékaival, hogy „találja fel magát”, „legyen el egyedül”, és sokszor előfordult, hogy nemcsak az éjszakák teltek el ájult alvással, hanem a nappalokból is ki-kiestek időszakok. A közvetlen környezet elől eleinte sikerült eltitkolnom a bajt. András remélte, hogy ez egy átmeneti időszak, próbált kimenteni minket, illetve engem az italozással járó rendezvények alól, a családtagok továbbra is a mintakapcsolatunkról beszéltek. Eközben itthon egyre több lett a veszekedés, nőtt az üres ígéretek száma, egyre inkább távolodtunk egymástól. Mígnem egy alkalommal András egy újabb, már ki tudja hányadik ultimátumot adott… Éreztem, hogy ezúttal komolyan gondolja” – folytatja Andrea. És valóban: András kőkemény elhatározást hozott. Megelégelte a helyzetet és választás elé állította az édesanyát attól félve, hogy a dolognak a kislány látja kárát. A család együtt maradása is kockára került.

„Ez igen súlyos döntés volt, rengeteg álmatlan éjszaka és csalódott nap állt mögötte, de a gyermek és saját egészsége érdekében szükséges volt meghozni. És bár meglepő lehet: épp ezzel adott a kezembe egy lehetőséget a változtatásra, hogy lépjek ki a megszokott, ördögi körből” – emlékszik Andrea arra, hogyan jutott arra a pontra, hogy szakemberhez forduljon.

Ilona is vezető beosztásban dolgozott (férje ma is magas pozíciót tölt be). Már-már munkafüggő volt, s már ekkor is előfordult, hogy mértéktelenül, kontroll nélkül nyúlt a pohárhoz. Bár akkor még nem jelentett neki problémát a leállás.

„Évekig vártunk a gyermekvállalással, majd örökbe fogadtunk egy kisfiút, akivel azóta itthon vagyok. Az életem, a munkám a pörgésről szólt, ám most egy nagy váltás következett, és minden lelassult. Ráadásul nálam még az a bizonyos kilenc hónap sem volt, hogy fokozatosan készülhessek az anyaságra, és az ezzel járó változásokra – keresi az okokat Ilona. Két éve hagyta abba a munkáját, azóta egyre több alkalommal kívánja az italt. Szinte napi szinten iszik, gyakran napközben is, amikor a gyermek nincs vele. „A család előtt titkolom, de ez látszólagos, hallgatólagos megállapodás. Ők természetesen, mint a legtöbb hozzátartozó, tudnak a problémámról. Van közöttük, aki még segít is ebben a bujkálásban, sosem szembesít, sosem említi meg a problémát” – folytatja az asszony, aki nem tartja magát alkoholbetegnek, bár azt érzi, hogy baj van.
 Saját magával kapcsolatban képes az önkritikára, ám ha a gyermekéről kérdezzük, tiltakozik. Szerinte kisfia egyáltalán nem veszi észre, ha alkoholos állapotban megy érte a bölcsődébe, és az ott dolgozók sem érzékelnek semmit. Pedig a kisfiú magatartásán meglátszik a dolog. Egészen másként viselkedik két szülőjével, az anyával sokkal nagyobb távolságot tart. Még nagyobb gond, hogy az apa is úgy gondolja, a gyermek semmit sem érzékel az anya alkoholproblémájából. „A gyerekek észreveszik az ilyesmit, még ha nincsenek is szavaik rá – figyelmeztet Jenei-Nagy Gabriella, a rehabilitációval foglalkozó Phoenix Program vezetője. – Érzi az alkohol szagát, a szülő viselkedésében bekövetkező változást. A sok ölelgetést, vagy épp az ellenkezőjét, a távolságtartást, a lassú reakciókat, a nem éber figyelmet, a fáradtságot, levertséget vagy a túlságos vidám hangulatot. Mindent, ami eltér a korábbi viselkedéstől, a gyermek nagyon is érzékel, és beépül a viselkedésébe.”

A fenti két történetben közös pont a szülők korábbi, nagy felelősséggel járó munkája, ám mégsem ez a legfontosabb jellemző. „Leginkább a valószínűsíthető munkafüggőség volt az, ami stressz és adrenalin formájában folyamatosan fenntartott egy izgalmi szintet. Ez vitte őket tovább nap mint nap, és bár biztosan gyakran kívánták, hogy bárcsak kikerülnének ebből a mókuskerékből, ez mégsem megy olyan egyszerűen” – folytatja a szakember. Az ilyen típusú munkák ugyanis elég elfoglaltságot jelentenek ahhoz, hogy az esetleges párkapcsolati gondokkal vagy más problémákkal ne kelljen szembesülni. „Egy nőnek otthon maradni egy gyermekkel akkor is nehéz, ha mindig is tervezte az anyaságot, ha mindent megtett érte és készült a szerepre. De hogy az valójában milyen, senki sem ismerheti, amíg maga meg nem tapasztalja. A gyermekvállalás és gyermeknevelés másfajta elfoglaltság, még ha ugyanolyan fárasztó is akár, mint a munkánk volt. Ha esetleg a másik szülő nem áll az anya mellett, akkor még nehezebb alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.”

„Amikor egy függőséggel, ezekben az esetekben a munkafüggőséggel úgy »számol le« a beteg, hogy nem kezd bele egy józanodási munkába, akkor előbb-utóbb beléphet egy másik addikció. De már korábban elkezdődhet ez a folyamat. Szinte minden nő tisztában van vele, hogy a terhesség alatt fogyasztott élvezeti cikkek, alkohol, gyógyszer, drog, cigaretta fejlődési rendellenességekhez vezethetnek a babánál, ám a várandósságot megelőző szakasszal sokkal kevesebbet foglalkoznak. Gyakran gondolják a nők, hogy majd változtatnak szokásaikon, ha teherbe esnek, addig »élvezik az életet«” – meséli Jenei-Nagy Gabriella.

„Ám egy tartós alkoholos, kábítószeres, dohányos, gyógyszeres időszaknak mindig vannak hosszú távú következményei is az anyára, és talán a magzatra nézve is. Bár idealisztikusnak tűnik, de a nőnek hagynia kell időt arra, hogy szervezete, lelke és tudata is felkészüljön egy terhességre, lassítson, és ha kell, képes legyen átadni az irányítást. És nagyon fontos: aki korábban szenvedélybetegséggel küzdött – és a babavárás időszakára felfüggesztette ezt –, annak tudnia kell, hogy a függőség előbb-utóbb valamilyen formában valószínűleg fel fog bukkanni az életében újra. Így a problémával foglalkozni kell” – teszi még hozzá a programvezető.