„Már egészen kislány koromban megtanultam, hogy mi a visszér. Azzal ugyan pontosan nem voltam tisztában, hogy mit is jelent, de anyámtól már 10 éves koromban hallottam öltözés közben, hogy nem tudja hordani a kedvenc szoknyáját, mert tele van a lába visszerekkel – írja Kinga, aki örökölte a hajlamot a betegségre. – Alig múltam harminc, amikor először jártam orvosnál a visszereim miatt, injekcióval kezelték mindkét combomat, ami nem volt fájdalommentes. Később pedig napokig bekötözött lábbal jártam, miközben abban reménykedtem, hogy ezzel vége.”
Ő azok közé tartozik, akik már az esztétikai problémák megjelenése után orvoshoz fordultak. Kinga ekkor még nem tudta, hogy az örökletes hajlam miatt nem elég egyetlen kezelés.
„36 évesen estem teherbe a fiammal, s bár a várandósságom alatt végig sportoltam és hízni sem híztam sokat, kénytelen voltam szembesülni a ténnyel: a szülés után újabb beavatkozásra lesz szükségem. Egyszerűen nem tudtam elviselni a visszereimet.” Ezért olvasónkra újabb fájdalmas tortúra várt, ami után ismét jött néhány jó év, vénás panaszok nélkül. Orvosai azonban figyelmeztették, hogy a további hormonális változások miatt később romlani fog az állapota ezért, ha módja van rá, kezdjen el sportolni.
„Ennek már 10 éve, azóta hetente kétszer jógázom, és bár a visszereim újra előjöttek, már nem műttetem meg magam újra, próbálok egészségesen élni, a lehető legtöbbet mozogni, és közben reménykedem, hogy a tüneteim nem fognak súlyosbodni.”
Kinga már rájött, hogy nem tudja felvenni a harcot a génekkel szemben, az egyetlen, amit tehet, hogy megpróbál visszérbarát módon élni, és ha súlyosbodnak a panaszai – amelyek jelenleg csak esztétikai szempontból zavarják őt –, orvoshoz fordul.
Tudj meg többet a www.lioton.hu-n »
„A te LábStoryd” sorozatunkban olvasóink osztják meg másokkal személyes tapasztalataikat a visszérbetegségekről. Küldd be te is saját, de akár édesanyád, testvéred vagy más ismerősöd minél részletesebb sztoriját erre a címre e-mailben. A Nők Lapja Café szakértőjének segítségével kiválasztjuk a legjobb történeteket, amelyek – a beküldő nevének feltüntetése nélkül, vagyis anonim módon – megjelennek a témával foglalkozó rovatunkban. Az a cél, hogy minél több ember figyelmét felhívjuk a megelőzés fontosságára és arra, hogy mit tehetünk a kínzó tünetek ellen.
