„Én azok közé tartozom, akiknél a terhesség hozta elő a visszereket. A második fiam megszületése után el is mentem megműttetni a lábamat, és azt kell mondjam, hogy nem bántam meg. Egyik nap bementem, műtöttek, másnap reggel már haza is mehettem. Igaz, utána fájt, fél év kellett, hogy eltűnjenek a lilás-kék színek, de nagyon szép lett. Sajnos most, a harmadik kicsi érkezése után 3 évvel megint elég csúnya” – foglalta össze történetét a 35 éves Enikő.
Ennek ellenére nem bánja a műtétet, mint mondta, előre tudta, hogy hajlamos a visszeres panaszokra. „Anyukámtól kezdve az ő szülein keresztül sok mindenki küzdött ezzel a családban. Nem szeretnék rendszert csinálni a műtétekből, ezért most próbálom elodázni. Heparintartalmú krémmel kenem a lábam, ha kell, fáslizom, mert nekem a kompressziós harisnyák nem jöttek be, kényelmetlennek találtam még a legvékonyabbakat is” – mesélte.
Enikő egyedül annyiban változtatna, hogy csak az utolsó gyerek után feküdne kés alá. „A terhesség alatt sajnos nagyon ronda tud lenni egy láb, nálam sajnos a kidagadó ér egészen fenn, a combról elindul, és szinte meg sem áll a bokámig. Már az elsőnél ilyen volt, az érsebész mondta, hogy várjak, míg megszületik a baba, illetve vége nem lesz a szoptatásnak, mert utána javulni fog a lábaim állapota. Végül a legkisebb nem volt tervezett baba, műtét után estem vele teherbe” – mondta.
Szerinte kellemetlen néha, de együtt lehet élni a visszerekkel. „Csak a menstruáció idején szokott kifejezetten fájni, meg estére szoktam érezni a tipikus nehézláb-érzést. De ez sokban függ attól, milyen napom volt, mindenfelé szaladgálós, vagy pihizősebb. A legfontosabb ezért talán az, hogy óvjuk a lábainkat, aki ülő munkát végez, álljon fel olykor, aki pedig áll, figyeljen a pihentetésre.”
