Öröm nélkül hosszú távon
Manapság elárasztotta a köznyelvet a panaszkodás: „olyan depressziós vagyok”! Talán ezért fordulhat elő, hogy – mint a fiú, aki farkast kiáltott mintájára – ha igazán baj van, nem ismerjük fel a tüneteket. A betegség elsősorban az érzelmi életet érinti. A hangulati nyomottság általában alig változik; viszonylag független a környezettől, ugyanakkor jellegzetes napi ingadozást mutathat. A
betegek elutasítottságot és intenzív szomorúságot élnek át, feszültek és idegesebbek, mint mások. Egyes esetekben a szorongás látható jelei, és a gyakori, sok mozdulatban megnyilvánuló nyugtalanság sokkal feltűnőbb lehet, mint maga a depresszív hangulat. A hangulatzavart egyes esetekben olyan jelek, tünetek vagy cselekvéssorok fedhetik el, mint az érzelmi túlérzékenység; fokozott alkoholfogyasztás; szeszélyes, kiszámíthatatlan viselkedés; korábbi valótlan vagy valós félelmek felerősödése; illetve kényszerképzetek megjelenése és képzelt betegségek megélése. Feltűnő, hogy nem lelnek örömet az eddig élvezettel űzött tevékenységekben sem: abbahagyják a hobbit, súlyos esetekben a munkát is.
Fásultság és reménytelenség
A motivációs életet érinti, hogy a betegek szinte „megbénulnak”: elveszítik kezdeményezőkészségüket és érdeklődésüket a világ dolgai iránt. Ez természetesen a viselkedés szintjén is megnyilvánul: nehezen mozdulnak ki a lakásból, az ágyból, produktivitásuk drámaian csökken. A depressziós betegek úgy érzik magukat, mintha „leszívták volna az energiáikat”: lassabban mozognak, és folyamatosan fáradtnak érzik magukat. A motiváció csökkenése a szexuális késztetést is érinti, a betegek a legtöbb esetben a libidó csökkenéséről számolnak be.
Énképük irreálisan negatív. A hibát mindig magukban keresik, és képesek napokig-hetekig
Itt segítenek!
|
rágódni rajtuk. Rossz véleménnyel vannak magukról, csúnyának, haszontalannak tartják magukat, és képtelenek arra, hogy meglássák magukban a szépet és a jót. Jövőképük negatív vagy nincs. Mindent halogatnak, de ez nem feltétlenül a csökkent motivációs szintben keresendő, hanem abban, hogy meggyőződésük szerint csak rossz történhet velük. Mivel a negatív jövőkép a reménytelenség érzését kelti a depressziós betegekben, nagyon gyakori az ebből eredő öngyilkosság.
A depressziót gyakran testi tünetek kísérik, illetve fedik el; fejfájás, emésztési zavarok, szédülés, mellkasi szorítás és fájdalmas testi tünetek jelentkezhetnek a hangulatzavar mellett. Az étvágyban és alvási szokásokban változás állhat be, ezek a skála mindkét oldalára eltolódhatnak. Előfordul, hogy a fáradtságot a betegek az alvási zavarok számlájára írják.
Érdemes felskiccelni a depresszió legfontosabb tüneteit:
Tünetek, amelyek mögött gyakran depresszió húzódik meg:
|
Bármilyen súlyos is legyen egy depressziós periódus, általában elmondhatjuk, hogy a diagnózis felállításának feltétele a tünetek legalább kéthetes fennállása. Fontos tényező továbbá, hogy a depressziós tünetek közül legalább öt fennálljon (ám ha valaki kevesebbtől is szenved, ne zárkózzunk el a kezelésétől), ám ezek nem lehetnek gyógyszerszedés vagy más társbetegség következményei.