8 évvel ezelőtt Hollandiában “lerúgtak” egy buszról, és egy betontömb állított meg. Rendőrségi ügy lett, mert a buszon lévő kamera felvette, és mert nem tudtam felállni. Mentők bevittek, megröntgeneztek, és utána megengedték, hogy felálljak. A hátam fájt, és a hasam bal oldalán szép lilás-zöldes-barnás folt keletkezett. Persze hogy fájt még egy ideig, de éltem tovább az életem.
2 évvel ezelőtt, már itthon, kórházba vittek, mert nem tudtam kihúzni magamat, mert olyan szinten fájt a hasam a bal oldalamon. Megvizsgáltak, és semmi bajom nem volt papíron. Mondták a sokadik vizsgálat után, hogy “stresszes élet” tehet a tünetekről, és hogy pihennem kell. A stresszt kerültem, életmódot is váltottam, de a fájdalom megmaradt.
1 éve lassan, szerettünk volna babát. De valahogy a terhesség közelébe sem kerültem. Szedtem terhességi vitaminokat, de a fájdalom egyre rosszabb lett, és egyre inkább azt éreztem, hogy “hülyének” néznek az orvosok. Egyszer mondta a már sokadik és egyben új nőgyógyászom, hogy akkor menjek vissza, amikor fáj a hasam. Megtörtént, ultrahang, hüvelyi vizsgálat, mindent, amit tehetett, megtett, és tovább küldött egy gasztroenterológushoz. Egy baráton keresztül jött egy fiatal orvos, aki mindent megtett, hogy rájöjjön, mi a bajom. Hét cső vér, és egy nagyon kegyetlennek tűnő tükrözés után legalább azt kizárták, hogy nem vagyok Crohn-beteg, és hogy a beleimnek nincsen gondja. Az orvosom azt mondta, hogy szerinte endometriózisom van. Én akkor hallottam először erről a betegségről.
1 hónapja a nőgyógyászom is említette ezt a betegséget, de nem értettem, hogy ez most akkor hogy nem vette észre senki….
Mi is az a endometriózis?
A teljes cikket a Vada blogon találod.
