Mert lássuk be, nagyon nem vagyunk arra szocializálva, hogy hogyan kezeljünk valakit, bárkit, aki egy kicsit is más. Saját tapasztalatból tudom, hogy nem kell igazán nagy eltérésnek lennie, elég, ha nem pont olyan mondjuk egy kisgyerek, mint amit általában elfogadottnak tart a többség.
Ezek a helyzetek nem mindig egyértelműek, sokszor a szülőnek sem, hiszen rengeteg esetben neki is tanulnia kell az új helyzetet.
Ez a videó szerintem nagyon frappáns, bár pár oldalon, ahol megosztva láttam, a kommentek között jogosan szerepelt a kérdés: oké, értjük az üzenetet, de akkor mit mondjunk helyette?
Nem került túl sok időmben rátalálni az Autizmusmesék blogra, ahol egy igen jó összefoglalót és segítsége kaphatunk a témával kapcsolatban, érdemes elolvasni.
