Mindennapos használatra a népi gyógyászat számos nyugtató és altató hatású növénykivonatot, főzetet ismer, közülük jó néhányat a modern gyógyszeripar is felhasznál az altatók készítéséhez. A komló és a macskagyökér a mai napig használatos népi gyógynövény az álmatlanság ellen, és a modern gyógyászatban is előszeretettel alkalmazzák őket.
A macskagyökér
Ennek a növénynek az egyik hatóanyaga (a borneol) csökkenti a reflexingerlékenységet, míg a másik hatóanyaga (az izovaleránsav) kimondottan nyugtató hatású. Bár a népi gyógyászat bizonyára nem tudta, hogy milyen vegyületek miatt alkalmas rá ez a 1,5 méter magasra is megnövő, évelő, lágy szárú növény, azonban azt már régen felfedezte, hogy a főzete jótékony hatással van az idegesség csillapítására, a szorongás, félelemérzet oldására éppúgy, mint a kisebb görcsök oldására.
Nyugtató hatása miatt a macskagyökérből készült tea elősegíti a pihenést és az elalvást is. Elkészítése nem túl bonyolult – ha már sikerült beszerezni és megszárítani a növényt –, viszont annál hosszadalmasabb. A két evőkanálnyi szárított növényi aprítékra 2-3 deciliter forrásban lévő vizet kell önteni és ezt lefedve hűlni hagyni 6-8 órán át. Ennyi idő szükséges a megfelelő hatóanyagok kioldásához. Ezt követően a teát két részre osszuk szét: az egyiket reggel, a másikat este, lefekvés előtt igyuk meg. Gyakorlatilag korlátozás nélkül fogyasztható és nem okoz függőséget, de a terhes és szoptató kismamák inkább kerüljék el az alkalmazását. Amit még érdemes tudni a macskagyökérről, hogy nem éppen rózsaillatú, sőt kifejezetten kellemetlen, izzadságra emlékeztető szaga van, ezért tanácsos jól zárható edényben tárolni.
A komló
A komló kevésbé erős nyugtatónak számít a macskagyökérhez képest, ezért kisebb stresszhelyzetek, idegi fáradtság esetén javasolt. Önmagában ritkán alkalmazzák, inkább többféle növényből álló keverékben használják fel. A népi orvoslás elsősorban altatóként használta, de étvágytalanság, idegi eredetű hasmenés és gyomorpanaszok esetén is előkerült, és fekélyek borogatására is alkalmazták.
Ellentétben a macskagyökérrel, kifejezetten jó aromát kölcsönöz az ételeknek, ezért egyre elterjedtebb, hogy kesernyés ízét hasznosítva különféle kelt tésztákba, kenyerekbe, kalácsokba sütik. Szerencsére még ma is megtalálható természetes környezetében, ártéri erdőkben, mélyrétegű, jó vízgazdálkodású talajokon ez a lágy szárú, kétlaki növény. Jellemzően más növényekbe kapaszkodik hosszú, 10-40 méteres indáival, és igen gyorsan növekszik: hetente fél méterrel is nőhet a mérete.
A gyógyszerkészítésben – és a sörfőzésben is – a növény júliusban megjelenő virágzatát használják fel. Az úgynevezett komlótobozokat kell az altató hatású teához leforrázni, de óvatosan kell vele bánni: kis mennyiség (1-3) gramm is elegendő a kívánt altató hatás eléréséhez. Úgy tartják, hogy a tobozt párnába téve könnyű, álomtalan pihenésben lesz részünk éjszaka, de csak akkor, ha friss a növény. A tobozt legfeljebb egy évig érdemes tárolni, utána elmegy a hatása, ezért minden évben új begyűjtő körútra kell indulni, ha valaki az álmát ezzel a gyógynövénnyel kombinálva szeretné elérni.
