“Felszívtam két ampulla nyugtatót, és futás közben, pizsamán keresztül beadtam”

A kórházakban a női dolgozók aránya 70-80 százalék. Azért írom, mert akik közvetlenül az ágy mellett dolgoznak, bizony néha ki vannak téve veszélyeknek, amikor zavart beteget látnak el. (Sokszor halljuk a tévében, rádióban, olvassuk az újságban: agresszív, nem beszámítható viselkedése miatt pszichiátriai, elmegyógyintézeti kezelésre kötelezték. De abba már kevesen gondolnak bele, hogy oké, “kizárták” őket a társadalomból, de vannak, akik pont velük foglalkoznak. Akik elől nem tudják elzárni őket!)

Kórházi körülmények között több oka is lehet a zavartságnak, ilyen például az alkohol, ha valaki rendszeresen fogyasztja és nem jut hozzá, valamint a drog. De szerepel a listán az időskor, az oxigénhiány, valamint idegrendszeri alapbetegségek, a szervezet toxikus állapota. A legagresszívebbé a drog-, illetve alkoholproblémával küzdő betegek válnak, amikor az elvonási tüneteik jelentkeznek. Szó szerint harc folyik a javából, amit sok esetben velünk, nővérekkel vívnak meg. Nem ritka, hogy delíriumos állapotban téveszméik révén ellenséget látnak bennünk, illetve a betegtársaikban. Előfordulhat a késelés, a verekedés, a szidás, és még sorolhatnám, hiszen az a válasz: zavart, öntudatlan.

Gyakran kerülünk olyan helyzetbe, amely már-már veszélyezteti testi épségünket. Ha pedig be is következik, akkor azt mondják: nem beszámítható, miért nem vigyáztam én (!) jobban. Talán csak azért, mert a beteget védtem még akkor is!

Vannak igen durva helyzetek, ahol észnél kell lenni. Számtalan eset történt már velem is, íme egy emlékezetes:

Adott egy sokágyas kórterem, tele friss operálttal. Az ágyak egymástól fémparavánnal elválasztva. Készítettem a gyógyszereket, amikor arra lettem figyelmes, hogy az egyik jól megtermett beteg, a maga két méterével és 120 kilójával, elkezdi tologatni az ágyakat betegekkel együtt meg a szekrényeket az ajtóhoz…

Hogyan folytatódott? Tudd meg az Ápolónő blogról!