Dr. Csehpál Etelka több mint 30 évet dolgozott vidéki falvakban. Jelenleg a 3000-es lélekszámú Földeák nyugdíjas korú háziorvosa. A település betegei bizonyos szempontból szerencsések, nekik legalább van saját orvosuk, ellentétben azzal a több mint 200 körzettel, ahol a jelek szerint senki nem akar praxist vásárolni. Hiába van azonban Földeáknak saját háziorvosa, ha a szakellátás működésképtelennek látszik. Dr. Csehpál Etelka tapasztalatai nagyon lesújtóak ezzel kapcsolatban.
“Van egy betegem, egy idős néni, kitapintottam a mellében egy csomót hónapokkal ezelőtt, kértem a sebészetet, hogy vizsgálják ki, ők adtak is sürgősséggel időpontot mammográfiai vizsgálatra. De mivel a néni egyedül van, nincs autója, hosszas időpont-egyeztetés után betegszállító vitte vizsgálatra. De késtek, nem értek vele oda, így új időpont kellett. Hónapok mentek el csak a mammográfiára, most a többi vizsgálat húzódik a várólisták miatt. A néni daganata közben már fekélyesedik, úgy, hogy semmilyen ellátást nem kap. 1972-ben végeztem az egyetemen, akkor mutogatták nekünk, hogy régen ilyen is volt. 2014-et írunk, és újra itt tartunk” − mesélte a HVG-nek a doktornő, aki persze folyamatosan kereste a megoldást az idős asszony ellátására.
“Végignézem, ahogy meghal a néni”
A mezőhegyesi kórház például közel van Földeákhoz. A doktornő kérte is betege felvételét az intézménybe, mivel azonban nem stimmeltek a megyehatárok (Mezőhegyes Békés megyében és nem Csongrád megyében fekszik), kérését elutasították. Hasonlóan járt Makón, a krónikus belosztályon, illetve a sebészeten is. “20 évvel ezelőtt az történt volna, hogy megvizsgálom, beküldöm a szentesi kórház bizottsága elé, ott befektették volna, s talán egy-két héten belül meg is műtik. Most meg itt tartunk, hogy végignézem, ahogy meghal a néni” − folytatta a doktornő a megrázó történetet.
Csehpál Etelka szerint a vidéken élők nagyon rossz helyzetben vannak. Nincs pénzük a vizsgálatok “felgyorsítására”, sokszor még arra se, hogy eljussanak egy nagyobb városba. Egy páciense legutóbb azzal utasította el a beutalót tüdővizsgálatra, hogy csak a következő hónapban lesz érvényes biztosítása, akkor kezdődik ugyanis a közmunka. “Felírom a recepteket, aztán amikor házhoz megyek, azt látom, hogy ott hevernek kiváltatlanul, mert orvosságra sincs az embereknek pénzük.”
Hogy lehet ezt kibírni lelkileg? “Nagyon megvisel, nem csoda, ha nem akarnak jönni a fiatalok, pedig már én is mennék nyugdíjba. Elég volt, pedig soha nem volt könnyű.”
Számok:
|
Így év vége felé reménykedik az ember, hogy például az egészségügy túlzások nélkül tragikusnak mondható helyzete miatt jövőre végre lép valamit a kormány. Végignézve ugyanakkor a 2015. évi költségvetés számait, ez a remény meglehetősen naivnak tűnik. Abban ugyanis sok mindenről szó esik, de kórházak érdemben megnövelt támogatásáról épp nem. (Leszámítva az adósságrendezést.) De hátha tévedünk, és ez csak a mi pesszimista hozzáállásunk.
