Van, aki azt tartja legfontosabbnak, hogy szépnek lássák mások. Van, aki ki akarja élvezni az örömöket, s nem szab magának gátat. Van olyan, aki állandó kontroll alatt éli életét, s van, aki egyszerűen nem is foglalkozik azzal, hogy van teste is. Te milyen kapcsolatot ápolsz a testeddel? Melyik belső gondolatod irányítja életed? Keresd meg az okot és próbáld ki a tippeket, amik az áhított egyensúlyt elhozzák életedbe!
Mondd, hogy szép vagyok!: Számodra a szépség a legfontosabb. Bizonytalanságodból fakadóan fontos, hogy mások szépnek találjanak, mert úgy hiszed, csak így lehetsz szemükben értékes ember. Valójában nem is az öröm forrásaként látod tested, hanem egy erőteljes elégedetlenség mutatójaként. Problémád forrása gyermekkorodban található, ahol szüleid/tanáraid/barátaid nem fordítottak elegendő figyelmet az örökös önértékelési zavarodra és önbizalomhiányodra, sőt még olyan követelményeket is támasztottak, amelyeket nem voltál képes teljesíteni. Ezért is fektetsz ma is külsődre hangsúlyt, hogy mindazért, amit akkor megéltél, valahogy magad kárpótold. Hogyan érd el az egyensúlyt? Próbáld testedben jobban érezni magad anélkül, hogy örökösen a tökéletesre törekednél. Fordíts kicsit kevesebb időt a tükörképedre, és inkább vizualizáld magadban, hogy milyen változásoktól éreznéd magad szebbnek, jobbnak, értékesebbnek. Például: Melyik illat a kedvenced? Milyen tapintású anyagot viselnél szívesen? Milyen masszázstól tudnál könnyebben ellazulni?
Élvezzük az életet, mindenáron!: Számodra tested az örömök tárháza. Legyen szó ételről, szexről, sportról, te minden alkalommal az érzéki élvezetet keresed. A mértékletesség nem az erősséged, mert minél gyorsabban szeretnél mindig az ösztönöknek engedni. Mondhatni életművész vagy, aminek negatív következménye, hogy fizikai egészséged a pszichikai egyensúllyal nem tud összhangba kerülni, ráadásul mivel nem vagy képes ellenállni a csábításnak, sokszor esel extrém diéták áldozatává is. Törekvésed mögött többnyire szorongás és belső üresség áll, amit szeretnél kitölteni. Olykor a szülőknek a gyermekeikkel szemben támasztott fojtogató elvárásai a felelősek, amit a későbbi felnőtt az elhanyagoltság érzésének fog beazonosítani, s ezért úgy dönt, hogy ő már nem von meg magától semmit, s hallgat ösztöneire. Hogyan érd el az egyensúlyt? Próbálj mértékletességet azáltal gyakorolni, hogy inkább a minőségre fordítasz figyelmet, mint a mennyiségre. Ha visszaveszel a sebességből, könnyebben tudsz figyelni testedre, s arra, hogy mire van szüksége, s mi okoz igazi örömet. Járj lassan, ízleld az ételt, szánj időt egy festmény vagy egy gyönyörű kiállítás megcsodálására. Élj igazán, és tapasztald ki, mi okoz élvezetet.
Folytatás a Mystique blogon!
