Ahogy egy toxikológus mondaná: minden méreg, csak legyen elég nagy belőle a dózis! Ez valóban így van: az ételeink kivétel nélkül mérgezőek lehetnek nagy mennyiségben, azonban a legtöbb esetben a túladagolásra nincs gyakorlati esély, hiszen mérgezéshez szükséges adagot egy ember nem lenne képes elfogyasztani belőle. Például a sóska vagy rebarbara oxálsavat tartalmaz, ám ahhoz, hogy ez káros legyen napi egy kilót kéne rendszeresen fogyasztani például a rebarbarából. A fényen bezöldült krumpli és a zöld paradicsom pedig szolanint tartalmaz, de ezt a mennyiséget az emberi gyomorsav még könnyen semlegesíti. A sor nagyon hosszan folytatható, mert a természet vegykonyhájában a mérgek és a szervezet működéséhez nélkülözhetetlen anyagok egyformán nagy bőségben akadnak.
Az ember laboratóriumaiban is szép számmal fordulnak elő mérgek, ám ezek jóval kisebb dózisban is kárt okozhatnak már. A nagyobb baj az, hogy míg azt többnyire megválogatjuk, mit eszünk, az ember által előállított mérgekkel viszont akkor is érintkezünk, ha nem akarunk vagy épp nem is tudunk róla.
Emberi mérgek
Tipikus példái ennek a fémszennyeződések, amik igen könnyen jutnak a szervezetbe, de annál nehezebben ürülnek ki. A régebben használatos amalgántömések, az autók benzingőzéből a haszonnövényeinkre és levegőbe jutó ólom, a festékekben található nikkel és króm vagy az alumínium az étkezési sóból és bőrápolókból mind-mind naponta kapcsolatba kerül velünk, és lassanként bejut és felhalmozódik a szervezetünkben.
De a kémia mérgekkel sem vagyunk jobb helyzetben, hiszen a környezetünk tele van olyan anyagokkal, mint a hűtőkben keringő freon vagy a szivacsokban, bútorokban, matracokban található formaldehid. Naponta használjuk ezenkívül a különféle rovarirtó szereket is, a mosatlan gyümölcsökkel a permetezőanyagok mérge kerülhet a szervezetünkbe, a házunk szigetelése pedig rosszabb esetben azbeszt vagy üvegszál, amely apró por formájában folyton ott lebeg a lakótér levegőjében.
Romlott ételek
A legkézenfekvőbb és leggyakoribb méregforrások a megromlott ételek. Pár szem penészes gyümölcs már egy egész tál egészségeset megfertőz és mixotoxiokkal (mérgező anyagcsere-termékek, amelyeket különféle penészgombák termelnek) lepi el az ételeket. A háztartásokban előforduló gyümölcs, sajt, sütemény, hús penészedésekor a leggyakrabban a kifejezetten rákkeltő aflatoxinok terjednek, amik ráadásul a sütés vagy főzés magas hőmérsékletén sem bomlanak el.
Meddig bírja ezt a máj?
Az előbbi példák csak felvillantották, menny különféle méreggel lépünk kapcsolatba nap mint nap, de a valós lista ennél sokkal hosszabb. Igazából lehetetlen elkerülni a civilizált világban élő embernek, hogy találkozzon ezekkel az anyagokkal, de még akkor sem menekülne tőlük teljes mértékben, ha egy lakatlan sziget barlangjába menekülne. Nem tehet mást, mint a májára bízza magát, amelynek épp az a dolga, hogy a lehető legtöbb mérget semlegesítse és kiürítse a szervezetből. Éppen ezért a májunk nagy terhelés alatt áll még akkor is, ha nem kínozzuk zsíros ételek és alkoholfogyasztásával. HOszú távon akkor lesz képes betölteni méregtelenítő funkcióját, ha kicsit “besegítünk” neki, és időről időre használunk olyan gyógynövényeket, mint például a máriatövis, amelyet évszázadok óta a májtisztítás egyik leghatásosabb gyógynövényeként tarják számon.
