– Én vagyok az, akinél tuti kifogy a pénztárgépből a szalag, ha sietve vásárol.
– Akinek holt biztosan akkor romlik el a nadrágján a cipzár, ha utazik, és lecserélni sem tudja. A szoknyáról már régen leszoktam, a harisnya miatt, nem részletezném, miért…
– Aki akkor veszi észre, hogy éktelen fekete foltokban kenődött el a szemfestéke, miután hazaért a mindent eldöntő megbeszélésről.
– Én vagyok az is sokszor, aki felbukik a járdán lehetőleg népes tömeg előtt, nekimegy a villanyoszlopnak egy jó pasit látván. De volt már olyan is, hogy annyira elvarázsolt a túloldalon bicikliző honfitársunk a maga szép kék szemével, izmos barna testével, hogy lányos zavaromban nem vettem észre az előttem parkoló markolót, és belezúgtam a lapátjába… De sikerült már teherautó pótkocsija alatt is landolnom biciklivel egy fárasztó éjszaka után, a becsapódás azért felébresztett…
– Miért is ne velem fordulna elő, hogy orrom előtt csukja be a busz az ajtót, vagy megy el az utolsó taxi, persze akkor, ha időre kell mennem valahova.
– Már meg sem lepődöm, ha ismeretlen helyen a férfi WC-be nyitok be előbb, főleg ha hiúságom miatt nem veszem fel a szemüvegem.
– Minden szomszédom akkorra ütemezi be a fűnyírást, a betonkeverést, az autómosást, amikor éjszakás vagyok, és még mosolyogva intenek, mikor félig nyitott szemmel, kócos hajjal kinyitom az ablakot. Ha agyonmosott pizsama és gyűrött arc társul mind e mellé, akkor tuti a jóképű helyettesítő postás csöngetett…
De ma már eljutottam arra a pontra, hogy minden apró bosszúságon nevetek, és eszembe jut jó barátom: Murphy…
Ápoló vagyok ízig-vérig, azt hiszem, így egy-két egészségügy területéről hozott “okos” törvénnyel kedveskedek az alábbiakban nektek.
– Ha műtét előtt az aneszteziológus nem az altatómaszkot nyomja az arcodra, hanem a kezedet simogatva búgó hangon az ,,Öreg nénje őzikéje” című mesébe kezd, biztos lehetsz benne, hogy most helyezték át a gyerekosztályról.
– Ha az orvos olyan gyógyszert ír fel, amit étkezés után kell bevenned, akkor vagy a gyógyszerre, vagy ennivalóra nincs pénzed. Ha egyikre sincs pénzed, akkor nem lehetsz beteg. Ilyenkor ugyanis a szervezet nem tud ilyen kis hülyeségekkel foglalkozni…
Folytatás az Ápolónő blogon!
