Ahogy minden anya, ő is meglátja a szememben a küzdelmet, amit folytatok napi szinten, látja a fáradtságot a tekintetemben, olykor hajlott tartásom az elhasználódni látszó fájdalmas ízületeim miatt. Látja az elkeseredettséget, mellyel indulok egy-egy napomon, látja a széthullott családom, de mégis becsülettel felnevelt gyermekeim, és látja szemeimben az így is megcsillanó fényt, amely gyermekkorom óta benne ég, még ennyi év után sem sikerült kiölni senkinek.
“Emlékszel anyu, amikor kicsi lány voltam még, és téged operáltak, már nem tudom, mi volt a baj – kezdem –, jah, tudom már, epekővel, ugye? Emlékszem… apuval mentünk be látogatni téged… Nem tiszta teljesen a kép a fejemben, csak az van előttem ha lehunyom szemem: nagy, vastag, magas és fehér falak vettek körül, de talán azért tűnt hatalmasnak, mert kicsi voltam?!… Érdekes, émelyítő szag terjengett a levegőben, amitől apu általában rosszul lett…
Mielőtt elindultunk hozzád, a lelkünkre kötötte: csak akkor mehetünk be, ha csendben a folyosón leülünk, nem rohangálunk, és ha jön valaki hangosan, illedelmesen köszönünk… Ha meglátunk egy nővérkét, tisztelni kell nagyon, hisz ő ápol téged… Elmondta sokszor, és addig nem indultunk el, amíg meg nem ígértük neki…”
Emlékszem, megilletődtem, ahogy beléptem, minden olyan rideg volt… Apu leültetett a székre, és kérte, várjam meg ott. Megszeppenve szorongattam rongybabámat a kezemben, és nézelődtem… Igen, azt hiszem, innen van az első emlékképem…
A folyosó végén feltűnt egy angyal, én így láttam gyermeki fejjel. Jött felém hófehér, vasalt köpenyben, aprókat lépett egy kopogós cipőben, mely a lábszárán volt megkötve. Gyönyörű fekete haja eltűzve egy fehér pánttal, az egész lénye tiszteletet, melegséget sugárzott. … egy nénit kísért éppen vidáman, aki karjára támaszkodva mellette csoszogott és közben hálásan mosolygott… én csak néztem…néztem, és csodáltam. Ahogy közeledtek, még jobban belegyógyultam a székbe, kicsiny lelkemben felébredt a vágy, erre még így 40 év múltán is tisztán emlékszem… Igen, én ápoló akarok lenni!…
Folytatás az Ápolónő blogon!
