A magas vérnyomás kezdeti időszakában – ami akár évekig is elhúzódhat szinte tünetmentesen – az orvosok ritkán javasolnak gyógyszeres kezelést. Ez a hipertóniának arra a válfajára vonatkozik, amely az általános vélekedés szerint főként életvitelbeli tényezők miatt alakul ki – kezdve a túlsúlytól, a helytelen táplálkozáson és a serkentőszerek használatán át a stresszes, mozgásszegény életmódig. Az elsődleges hipertónia éppen ezért meglehetősen jól visszaszorítható, ha az iménti tényezőkön még idejében javít a beteg. Más a helyzet a másodlagos magas vérnyomásos betegséggel, mert ebben az esetben a háttérben valamilyen más kóros elváltozás húzódik meg – például vesebetegség (ami a leggyakoribb kiváltó oka a másodlagos hipertóniának) vagy hormonális zavarok. Ilyenkor a gyógyszeres kezelés elsősorban az alapbetegséget igyekszik gyógyítani, de gyakran magát a magas vérnyomást is csak így tudják a kezelőorvosok normális értékek között tartani. A felnőtt betegek többsége – mintegy 75-80 százalékuk azonban nem ebben, hanem az elsődleges hipertóniában szenved.
Van, amikor már csak a gyógyszerek segíthetnek
A probléma tehát látszólag megoldható, de sajnos a betegekre inkább az jellemző, hogy csak akkor kezdenek el komolyabban foglalkozni a magas vérnyomásukkal – ami 130/80 Hgmm feletti értéknél tekinthető kórosnak –, amikor az már nagyon zavaró tüneteket produkál. A kezdeti időszakban legfeljebb reggeli tarkó- és halántéktáji nyomás, rövid ideig tartó látászavar és szédülés jelentkezik, de később, amikor már aggasztóak a hipertónia következményei, bekövetkezhet látás romlása, keringési zavarok, vesebántalmak, majd még később agy- és szívinfarktus, vakság vagy akár súlyos, amputációhoz vezető végtagkeringési problémák is kialakulhatnak.
Ilyenkor elengedhetetlen már a gyógyszeres kezelés, és gyakori, hogy nem is egy, hanem több, különféle hatású vérnyomáscsökkentőt is szednie kell a betegnek a megfelelő eredmény érdekében. Ezek a gyógyszerek lehetnek vízhajtó hatásúak, amik serkentik a nátrium és víz távozását és így csökkentik a vér térfogatát – ezzel pedig csökken az érfalakra gyakorolt nyomás is –, de hatásuk irányulhat a szív munkavégző képességének csökkentésére, így mérséklik a szívelégtelenség kockázatát, mások pedig a különféle érszűkítő anyagok képződését akadályozzák a szervezetben vagy éppen az erek ellazulását, tágulását segítik elő.
A hagyományos gyógyszerek között tehát meglehetősen komoly arzenál áll az orvosok rendelkezésére, ám ezek mellékhatásai sokszor aggasztják a betegeket, akik hajlamosabbak ezért félbehagyni a gyógyszeres kúrát vagy egyszerűen csak rendszertelenül szedik a gyógyszereket.
Okosgyógyszerekkel kíméletesebb a hipertónia gyógyítása
Számukra lehet jó hír, hogy az elmúlt évtizedek kutatómunkájának eredményeképpen számos olyan új gyógyszer került bevezetésre és sok áll a bevezetés kapujában, amelyek innovatív, személyre szabott terápiát tesznek lehetővé, és jóval hatékonyabban, mellékhatásaik tekintetében pedig kíméletesebben gyógyítanak. Ezek az új okosgyógyszerek magasabb életminőséget tesznek lehetővé, de általában ritkán fordul elő, hogy a kezelőorvos rögtön ezeket írja fel.Érdemes tehát minden hipertóniás betegnek konzultálnia a lehetséges terápiákról és elérhető gyógyszerekről az orvosával, és közös megegyezéssel megtalálni a legalkalmasabb kezelést, hiszen lehet, hogy ezzel sok kellemetlen mellékhatástól és felesleges szenvedéstől kímélhetik meg magukat.
