1. A ciklus hosszának lejegyzése
A néphit szerint aki gyereket akar, annak a 14. napon kell szeretkeznie, csak ez sajnos nagyon sok esetben nem igaz, kizárólag a tankönyvszerű 28 napos ciklus esetében, azonban abban is lehetnek borulások. Ami viszont gyakorlatilag minden esetben igaz, az az, hogy a ciklus végétől visszaszámolva a 14 napot általában megkapjuk az ovuláció időpontját (akinél a ciklus 2. szakasza, az úgynevezett luteális fázis 12 napnál rövidebb vagy 16 napnál hosszabb, az problémára utalhat, a 12 napnál rövidebb rendszerint progeszteronhiányra, ami például a beágyazódást és a terhesség megtartását segítené), csak sajnos a legtöbbünk nem rendelkezik jósképességekkel, és egy szabályos ciklusban is rengeteg tényező okozhat kisebb vagy nagyobb borulásokat (például betegség, gyógyszer, stressz).
A ciklus hosszának a lejegyzése nagyjából egy év alatt jelenthet támpontot, ez alatt az idő alatt minden menstruáció első napját le kell jegyezni, ebből visszaszámolni a fogamzóképes napokat, majd a legrövidebb és a leghosszabb ciklusok fogamzóképes napjait kell figyelembe venni. Úgy gondolom, hogy ez önmagában, aki nem szeretne gyermeket, de több energiát rááldozni sem, annak jó alap lehet arra, mikor védekezzen, aki viszont szeretne gyermeket, annak maximum a romantikus wellnesshétvége megszervezésében nyújthat támpontot – ez utóbbival természetesen nem érdemes megvárni az egy évet, hanem az első adandó alkalomra kell szervezni.
2. Hőmérőzés
Ez szokott akkor elfajulni, amikor mi, nők kezdünk megbolondulni, és új hobbink lesz a saját ciklusunk figyelése, amikor reggel az óra csörgésére ahelyett, hogy az első jóreggelt-csókot szeretett párunknak adnánk, hőmérőt dugunk a szánkba vagy a hüvelyünkbe. Ámde amennyire rosszul hangzik, annyira hasznos lehet.
A hőmérőzést legalább 3 hónapig kell végezni – természetesen azalatt ér teherbe esni –, hogy eredményt tudjunk felmutatni. Sokszor a kivizsgálások kezdetekor az orvosok is kérik ezt az anyagot, mert jó alapot jelenthet, hogy merre kéne először elindulni. Mivel egy egészséges nőnek is nagyjából 10-12 alkalommal van peteérése egy évben, simán lehetünk olyan szerencsétlenek, hogy egy rossz ciklussal kezdünk, ezért egy ciklusnyi hőmérőzés után nem szabad megijedni!
Fontos tudni, amikor hőmérőzünk:
- A hőmérőzést minden nap ugyanabban az órában kell elvégezni, minimum három óra alvás után, ha más időpontban mérünk, az befolyásolhatja a hőgörbét, mivel óránként körülbelül 0,1°-kal emelkedhet a testhőmérséklet.
- Mindenképp hagyományos és ne digitális hőmérőt használjunk, mivel utóbbi nem olyan pontos. Használhatunk egy régi, higanyos hőmérőt, de gyógyszertárakban – nem túl drágán – árulnak újabb és biztonságosabb fémszálas lázmérőket is.
- Mindig ugyanavval a hőmérővel mérjünk!
- A mérést szájban a nyelv alatt, vagy hüvelyben kell elvégezni, előbbi főként a nyitott szájjal alvóknál eredményezhet alacsonyabb (és szabálytalanabb) hőmérsékletet. Sajnos a hónaljban való mérés nem mutatja meg a számunkra lényeges, finom különbségeket.
Mit tudhatunk meg a hőmérőzésből?
- Az ovuláció a legtöbb nőnél hajnalban történik, annak napján leesik a hőmérséklet.
- Az ovuláció utáni időszakban a ciklus első felénél magasabbra emelkedik a hőmérséklet a tüszőrepedéskor megemelkedett progeszteronszint miatt.
- A ciklus első szakaszában, azaz a follikuláris fázisban a normális testhőmérséklet 36,2–36,8° között van, az ennél tartósan alacsonyabb vagy magasabb hőmérséklet betegségre utalhat, ilyen esetekben mindenképp orvos felkeresése szükséges!
- Túl magas testhőmérséklet utalhat:
- pajzsmirigy-túlműködésre,
- folyamatos gyulladásra,
- fertőzésre,
- terhességre,
- cisztára,
- de megemelheti progeszterontartalmú készítmény alkalmazása is!
- A háttérben állhat akár vérszegénység is.
- Egyes feltételezések szerint a Candida-gomba is okozhat magas testhőmérsékletet.
- Túl alacsony testhőmérséklet utalhat:
- pajzsmirigy-alulműködésre,
- a hipofízis, azaz agyalapi mirigy elégtelen működésére,
- a mellékvese elégtelen működésére (ez utóbbi rendkívül ritka).
- Túl magas testhőmérséklet utalhat:
A hőmérsékletet befolyásolhatja akár egy kisebb megfázás, fertőzés is, az előző nap fogyasztott alkohol, utazás, gyógyszerek, izgalom, zaklatottság, illetve a szokásostól eltérő időpontban való mérés.
A hőgörbe elemzéséhez ezt a honlapot ajánlom, ugyanis itt nálam sokkal jobban összeszedte a hölgy a különböző lehetőségeket, illetve könnyedén találhatunk a sajátunkhoz hasonlót.
3. Hüvelyváladék (avagy a Billings-módszer)
A hüvelyváladékot a méhnyak bejáratánál elhelyezkedő mirigyek termelik, normál esetben a hüvely bemeneténél is megfigyelhetőek, érdemes napi több alkalommal vizsgálni. A váladék változása jelzi az ovuláció közeledtét, illetve termelődése a behatolás simábbá tételén kívül segít a spermiumok mozgásában is. Közvetlenül a menstruáció után csak kisebb mennyiségben termelődik, és viszonylag sűrű, majd az ovuláció közeledtével átlátszó és nyúlós, úgynevezett tojásfehérje-állagú lesz – bár szerintem inkább a takonyra hasonlít –, a két ujj vagy papír zsebkendő között szál húzható belőle, majd az ovuláció után újra vizes állagú lesz.
A vizsgálatot naponta több alkalommal el kell végezni, a hüvelyk- és a mutatóujj közt érdemes vizsgálni, és megszagolni. Aki nem szeretne babát, annak a ciklus első felében kizárólag a száraz napokon szabad védekezés nélkül szeretkezni, aki szeretne, annak viszont főként a tojásfehérjés napokon érdemes.
A fázisok:
- menstruáció
- nincs váladék
- sűrű, tapadós, fehér vagy sárgás, kissé termékeny időszak
- fehér, kissé hígabb, tojásfehérjeszerű, nyálkás, fonal húzható belőle, azoknál a nőknél, akiknél a ciklus közepén közti vérzés fordul elő, az pirosassá vagy barnássá színezheti, ez egy erőteljesen termékeny időszak
- a tüszőrepedés után sárgássá válik
Természetesen ez is – mint minden módszer – a saját testünk megismerésén alapszik, nem lehet csupán tankönyvből megtanulni, mivel minden nőnél egyedi lehet a mennyisége és a minősége is!
A váladékot befolyásolhatják különböző fertőzések, gyógyszerszedés, hormonális zavarok vagy stressz.
Folytatás a Meddő vagyok – anya leszek! blogon!
