Tiffany Posteraro élete pont úgy indult, mint bármelyikőnké. Mosolygós, eleven kislány volt. 7 éves kora körül azonban észrevett a térdén egy gyanús, fehér pöttyöt, ami aztán terjedni kezdett. Sokáig fogalma sem volt, mi történik vele. Pár év múlva aztán épp az édesanyjával vásárolt, amikor megállította egy férfi, és azt mondta: “neked vitiligód van.” Tiffany ez után kezdett el a neten kutakodni, hogy minél többet megtudjon fura foltjairól, és megkönnyebbült, amikor rádöbbent, hogy nem ő az egyetlen ember a világon, aki ezzel a bőrbetegséggel él.
| A vitiligo (Leucopathia acquisita) egy szerzett idiopatikus rendellenesség, ahol hiányoznak a működő melanociták. Az átlagos életkor, amikor előjön, 20 év. A leggyakrabban érintett testrészek az arc, a kézfej, a hónalj, a köldök, az anogenitális rész körüli bőr és az alsó végtagokon a sípcsont feletti bőr. Az érintett bőrfelület általában fehér hatást kelt, konvex élei vannak, és változó számban és kiterjedésben lehet jelen. A vitiligo oka ismeretlen, a betegség jelenleg nem gyógyítható, csak kezelési módszerek léteznek. (via Wikipedia) |
Ahogy teltek az évek, a teste egyre nagyobb részét borították el a sápadt szigetek, és az élete szép lassan teljesen megváltozott. Az emberek megbámulták, és gyakran illették gonosz megjegyzésekkel.
Tehénnek és dalmatának csúfoltak, akadt, aki pedig azzal szekált, hogy biztos fa alatt napoztam. Volt olyan fiú, aki kerek perec megmondta, hogy a foltjaim miatt nem randizik velem. Szörnyű volt.
Szép lassan Tiffany életprogramjává vált, hogy igyekezett minél jobban eltakarni magát. Nyakig beöltözve járt a legnagyobb melegben is, vagy magára kent egy csomó barnítókrémet, hogy álcázza a foltjait. Évek teltek el így.
Aztán egyszer csak elege lett a bujkálásból. Elhatározta, hogy többé nem leplezi a foltjait, és ugyanolyan ruhákat fog hordani, mint a többi, hasonló korú fiatal lány. Mi több, elment egy tetoválószalonba, és jól látható méretben egy rövid, velős mondatot varratott a karjára:
“Vitiligónak hívják”
Torkig voltam azzal, hogy állandóan megbámulnak. Csak annyit akartam üzenni: gyerünk, kérdezd meg, mi ez. El akartam mondani az embereknek, mi ez a furcsaság a bőrömön. Inkább tanuljanak valamit, mint hogy megbélyegezzenek.
És láss csodát, attól kezdve minden megváltozott. Sokan szóvá teszik, hogy jó a tetoválása, a betegségéről érdeklődnek, és a beszélgetés végére tájékozottabbak lesznek. Tudják, mi a neve a problémámnak, és ez nagyon felszabadító – mondja a lány, aki úgy érzi, jobb ember lett a vitiligo által.
A vitiligómnak köszönhetem az empátiámat. Ha ránézek valakire, én nem a hibáira összpontosítok. Mert amit az egyik ember hibának lát, az a másiknak talán csoda.
Forrás: BuzzFeed
