Az igazság azonban ettől merőben távol áll, de vegyük csak sorra, hogy lettem ilyen. Nagy súlyú, majdnem 4,5 kg-os babaként születtem a 90-es évek elején (szegény anyukám!), talán mert nem sikerült megfelelően kordában tartani a terhességi vércukrát, talán amúgy is ez lett volna, mindenesetre nem én voltam a legnagyobb a testvéreim között. Az első emlékeim arról, hogy milyen voltam, mikor apukám mondogatta, hogy duci kislány vagyok, nem vádolom érte, tudom, hogy nem rossz szándékból tette, egész egyszerűen nem tudott igazán megszólítani.
Általános iskolában irigyen néztem azokat a lányokat, akik kecsesek voltak, mint a gazella, és fürgék, mint a nyúl, én nem tartoztam igazán közéjük, és bevallom, ducinak tartottam magam, pedig bőven a normál tartományba tartoztam. A gimnázium elején fogytam 3-4 kg-t, ekkor kiugrottak az oldalamon a bordáim, elvégre ezek is egy markánsabb alkathoz tartoztak.
Később ez a pár kiló visszajött, de egészséges, csinos fiatal lány voltam, nyaranta mindig egy kicsit vékonyabb és sportosabb, mert ahogy előjöttek a napsugarak, a barátommal, aki azóta a férjem lett, mentünk mindenfelé, mozogtunk, és jártuk a világot.
A folytatásért kattints a Meddő vagyok cafeblogra!
