Amolyan csendes típusként létezett közöttünk. Az ő lelkéhez méltó nemes egyszerűséggel osztotta meg velem történetét is, talán kicsit szégyenkezve. Pedig bátran kijelenthetem, egy igazi hős, aki közöttünk él.
Most, mikor találkoztunk, meg sem ismertem, sokat változott. Szégyelltem magam nagyon, de 30 év az 30 év… Ő ugyanolyan halk szavú, végtelenül egyszerű és jólelkű teremtés maradt, mint anno. 4 gyermeke született, házassága tönkrement – egyedül nevelgeti őket. Egy gyárban dolgozik szalag mellett. Teljesen hétköznapinak tűnhet.
Egy dolog azonban naggyá teszi őt, egy olyan cselekedet, amely számomra is hihetetlen, és a legmeghatóbb, amit egy ember tehet a másikért ezen a világon.
A folytatásért kattints az Ápolónő caféblogra!
