Mondták a hozzáértők, hogy látogassam meg a fogdoktort még itthon, mert ha a kenguruk földjén durrannak be a fogaim, azt a pénztárcám nem igazán fogja szeretni. Én itt Budapesten eddig csak az esztékában voltam “szűrésen”, de gondoltam, hogy itt bizony ez nem lesz elég, szóval magánpraxis. Kihasználtam a közösségi média előnyeit és körbekérdeztem, ki kit ajánl, míg végül döntöttem egy doki mellett. Ultimate reason: a munkahelyemtől 5 perc sétára van a rendelője.
Rövidke 13 napig gyűjtögettem a lelkierőt, hogy egyáltalán felhívjam a rendelőt, ami végül is sikerült és lett időpontom. Reggel 8-ra. Amit én nem nagyon szeretek, mert elég korán van, meg dugó, meg útfelújítás, meg kora reggeli szájszag a buszon és társai. De nagy nehezen elindultam, közben meg zsolozsmáztam magamban, hogy nem lesz semmi baj, nem fog fájni, dokibá kedves és nem hentes-mészáros, minden rendben lesz, nem fúrnak fel az agyamig, nyugi.
A folytatásért kattints a Grafoterápia caféblogra!
