“Teljesen össze vagyok törve. Harminckét éves vagyok, és még szűz. Van egy komoly kapcsolatom, és a párommal nem vagyunk képesek egymással szeretkezni. Persze miattam van mindez. Azt hiszem, vaginizmusom van. Már mindent összeolvastam róla, és felállítottam a diagnózist. Most már tudom, hogy nem véletlenül hárítottam a szexet az előző kapcsolataimban. Az volt a taktikám, hogy amikor már a szexuális együttlét elkerülhetetlenné vált volna, akkor műbalhét csináltam, és gyorsan kiléptem a kapcsolataimból. Életemben csak egyszer, egyetlen fiúval próbáltunk szeretkezni, de az elviselhetetlen volt, iszonyúan fájt, hamar abba is hagytuk. Akkoriban még nem akartam magamnak bevallani, hogy nincs rendben velem valami, inkább azzal áltattam magam, hogy ezek a fiúk nem az igaziak.”
Viszont most, hogy két éve már Balázs a párom, nem lehet elmenni a probléma mellett. Amikor megismertem őt, akkor abban reménykedtem, hogy az eddigieknél sokkal nagyobb szerelem segít nekem legyőzni a félelmemet, amit minden kapcsolatban éreztem, kifejezetten akkor, amikor esélyessé vált a szex. Balázzsal nagyon könnyen felizgultam, már az első próbálkozások alkalmával is, de képtelen voltam beengedni őt. Féltem és nagyon fájt. Aztán egyre kínosabbak lettek a próbálkozások. Kívántuk egymást, és elkeserítő volt, hogy nem sikerül a behatolás. Egy idő után elmeséltem neki, hogy az előző partneremmel is ez volt a helyzet. Aztán még figyelmesebben és lassabban próbáltunk ráhangolódni a szexre.
Balázs figyelmes volt velem és türelmes, hosszú, órákig tartó előjáték előzte meg az együttléteket, mégsem sikerült. Sírásba torkollott az egész, és elviselhetetlen volt az az érzés, hogy képtelen vagyok a szexre. Aztán úgy oldottuk meg a szexuális együttléteket, hogy kézzel vagy orálisan elégítettük ki egymást, ilyen módon juttattuk el egymást a csúcsra. Valahol ez nagyon szomorú, viszont az, hogy Balázs ennek ellenére kitart mellettem, nagyon jó érzés. Sokszor féltékenynek érzem magam, mi lesz akkor, ha olyan nőt keres Balázs, aki képes rendesen szexelni? Persze megérteném, ha elhagyna, de nagyon fájna. Főleg mert már gyerekekről is beszélgetünk. Ez lenne a hosszú távú cél” – mondja a 32 éves Márta, aki fejlesztőpedagógus.
Amikor a vagina reflexszerűen szorosra záródik és fájdalmasan görcsös állapotba kerül, akkor a nő képtelen a hímvesszőt beengedni. Ez a vaginizmus, ami nem betegség, hanem egy szexuális zavar. A szeretkezést megelőző meghitt együttlét hatására a szexuális izgalom kialakulhat ugyan, azonban a hüvely izomzata nem képes a behatoló hímvesszőt beengedni. Görcsösen összehúzódik, mint egy szorosra zárt ajak, és nem nyílik, nem válik befogadóvá. A nő szégyelli magát, a férfi nem érti a helyzetet. Annyi világos számára, hogy a nőnek nagyon fáj a behatolás. Az első ilyen szexuális tapasztalat még nem feltétlenül jelenti azt, hogy vaginizmussal állunk szemben, de ha minden szexuális együttlét során megismétlődik ez a tapasztalat, akkor nagy valószínűséggel igen. A reakció talán ahhoz hasonló, amikor a szem reflexszerűen becsukódik, ha egy tárgy közeledik hozzá. A hüvely izomzatának görcsös állapota fájdalmat okoz a nőnek, így a legkisebb feszítés is elviselhetetlenné válik számára. Ez az állapot néhány perctől kezdve akár órákig is eltarthat.
- A vaginizmus lehetetlenné teszi a behatolást, így ezek a nők sokszor csak orálisan tudnak örömet okozni a partnerüknek.
- A vaginizmus miatt kialakuló hüvelygörcs nem befolyásolható az akarattal. Hátterében olyan történések állnak, amelyek szexuális helyzetekben nagyfokú félelmet idéznek elő. Ilyen lehet a terhességtől, esetleg a nőnek a szexuális megfeleléstől vagy a nemi betegségektől való félelme, ami minden szexuális együttlétkor aktivizálódhat.
- Ha a vallási elvek, amelyek tiltják a szexuális együttlétet és a megélt szexuális késztetés ambivalens érzéseket keltenek a nőben, akkor minden szexuális helyzet szorongást és bűntudatot idézhet elő benne. Ez is lehet okozója a vaginizmusnak.
- Ha esetleg a szüzesség elvesztése járt nagy fájdalommal, és ehhez bizonyos környezeti tényezők – például a szülők merev és tiltó szexuális nevelése – is társulnak, akkor szintén kialakulhat a vaginizmus. A szexuális helyzetekben a már megélt rossz tapasztalat tárolódik, és az ezzel kapcsolatos rögzült félelem aktivizálódik. Ez lehetetlenné teszi a hüvely izmainak elernyedését, ami normális esetben a szexuálisan izgatott állapotban általában bekövetkezik.
Ha például egy nőnek az első szexuális aktus nagyon fájdalmas volt, akkor a következő aktus bekövetkezése során fellépő szorongás előidézheti a hüvelygörcsöt, ami lehetetlenné teszi a behatolást. Egy olyan spirál jön létre, amit a szexuális helyzet és a félelem között oda-vissza érvényesülő negatív dinamika jellemez. A szexuális helyzet aktivizálja a félelmet, ez negatív szexuális tapasztalatot eredményez, majd ez a negatív szexuális tapasztalat egyre jobban felerősíti a félelmet, így ez rögzül.
A cikk szerzője Bibók Bea pszichológus, szexuálpszichológus, pár- és szexuálterapeuta. A Babes – Bolyai Tudományegyetem pszichológia szakán végzett, mint pszichológus. A Magyar Családterápiás Egyesület család- és párterápiás képzését követően a Semmelweis Orvostudományi Tudományegyetem posztgraduális képzésén tanult szexuálterápiát. Tagja a Magyar Családterápiás Egyesületnek és a Szexológiai Tudományos társaságnak, valamint a Magyar Szimbólumterápiás Egyesületnek.
“Selejtes nőnek érzem magam. Aggódom, hogy soha nem fogom tudni megadni Balázsnak azt, amit természetes módon minden férfi szeretne. Ráadásul így a teherbe esés is lehetetlenné válik” – aggódik Márta.
A hüvelygörcs a lelki görcs következménye. A lelkiállapotunk kihat az izmok állapotára, tehát nagyon fontos tudni, hogy attól nem változik a helyzet, ha egy férfi instruálja a nőt és szakadatlanul azt hajtogatja, hogy “Engedd el magam, drágám!”. Ez fokozza azt az érzést a nőben, hogy ő a leggyengébb láncszem, így erősödik a bűntudata, valamint teljesen romba dől a női önbecsülése.
A vaginizmus kialakulhat az apához fűződő viszony következményeként, vagy a gyermekkori, esetleg későbbi szexuális erőszak következményeként is. Az apa a nők életében az első férfi, éppen ezért az apához fűződő viszony nagymértékben meghatározza azt, hogy a felnőtt nő majd hogyan viszonyul a saját párkapcsolatában a férfihez. Márta édesapjával való viszonyáról is mesélt.
“Apu nagyon féltett engem mindentől. Kezdetben, amikor még kicsi kislány voltam, akkor a testi biztonságomért aggódott, mindig óvott és féltett, nehogy elessek és megüssem magam. Később – ahogy cseperedtem és már kezdtem nagylány lenni – állandóan a fiúktól féltett. Minden nap hallottam, hogy »a fiúk csak azt akarják«, meg hogy »minden férfi addig akarja a nőt, amíg lefekszik vele, aztán semmibe sem nézik őket«. Ezek a mondatok beleégtek a lelkembe. Kamaszlányként még a szomszéd városba sem akart elengedni a barátnőimmel bulizni.
Sokszor haragudtam rá ezért. Aztán az első fiú megjelenésekor nagy cirkuszt rendezett, hogy nem mehetek el a randira. Kémkedett utánam, és sokszor mondta el nekem, hogy nem engedi, hogy bárki »kurvája« legyek. Olyan méltatlannak és megalázónak éreztem, és azt is éreztem, hogy nem bízik bennem. Nehéz volt megélnem, hogy az apukám, akit annyira szeretek, nem ért meg engem. Hiába mondtam neki, hogy nem csinálok semmi rosszat, nem tudtam vele megértetni, hogy a szerelem nem rossz dolog, hogy ez a legcsodálatosabb érzés a világon. Nekem ő mindig nagyon fontos volt, mindig igyekeztem a legjobban teljesíteni a kedvéért, hiszen nagyon meg akartam felelni neki. Később, mikor egyetemre mentem, messzire kerültem tőle. Ez volt az a fordulópont, amikor felnőttem, és képes lettem a saját életemet élni. Csakhogy a szextől féltem, miután már az első barátommal megtapasztaltam a fájdalmas hüvelygörcsöt. Akkor még nem tudtam, mi ez” – meséli Márta.
Ha egy nő életében csak egy adott partner esetén tapasztalja a hüvelygörcsöt – azt, hogy mással működött a szex, csak a jelenlegi partnerével nem képes szexuális életet élni, mert a hüvely nem engedi be a péniszt –, akkor a létrejött görcs minden esetben a kapcsolatban uralkodó dinamika eredménye. A nő tudattalanul büntetheti partnerét valamely megélt sérelme miatt. Ha a párkapcsolatban a nőnek nincs kielégítve az érzelmi szükséglete, vagy partnere szexuális közeledése durva, netán a kapcsolat elvárásoktól terhes, akkor a nő védekezhet az adott kapcsolatban úgy, hogy a kialakult félelem pszichés görcsöt okoz, ami befogadásképtelenné teszi a hüvelyt.
Erről mesél Karola, 34 éves tanárnő.
“Béla sokszor durva volt velem az ágyban. A kapcsolatunk elején mindig udvarolt, kedveskedett, kimutatta az érzelmeit, de amikor a munkahelyén fokozódott a stressz, és rendszeresen frusztráltan jött haza, akkor azt vettem észre, hogy a szexben is durva lett. Volt egy olyan együttlétünk, amikor nagyon fájt a szeretkezés. Ez után vettem észre először, hogy a puncim nem engedelmeskedik. Azóta sem vagyok képes beengedni őt, a szexuális életünk egy merő csőd.”
“Egy tampont sem tudok feltenni és a nőgyógyász sem tud megvizsgálni!”
Sokszor tapasztalható, hogy a vaginizmus olyan mértékű, hogy nemcsak a szeretkezéskor záródik be a kapu, hanem olyankor is, amikor a női nemi szervhez érnek, tehát a nőgyógyászai vizsgálat sem végezhető el, sőt egy tampont sem tud felhelyezni önmagának a szorongó nő. Minden, ami a nemi szervvel kapcsolatos, blokk alá kerül. Találkoztam olyan esetekkel is, amikor a nő megérinteni is csak nagy bűntudat árán volt képes a nemi szervét, így a mindennapi tisztálkodás is rossz érzésekkel volt terhelt.
Imola mesél erről, aki 25 éves egyetemi hallgató.
“Nagyon rossz érzés zuhanyzáskor vagy fürdéskor a puncimhoz nyúlni. Mindig eszembe jut, amit anyukám állandóan mondott kicsi koromban, hogy ne nyúljak hozzá, mert piszkos. Azt is mondta, hogy »jó kislány nem csinál ilyet«, meg hogy »az Isten majd megver, ha a Kis Piszkoshoz nyúlok«. Így hívta anyukám a puncimat. Sokáig tart a fürdések alkalmával, hogy rávegyem magam arra, hogy hozzáérjek és megmossam.
Az érintés során legszívesebben kiszaladnék a világból. Potyognak a könnyeim, és érzem, hogy meg kell tennem, de mindig nagyon nagy bűntudatom van és szégyellem magam miatta. Arra gondolok, hogy miért kaptam ezt a nehéz keresztet, és irigylem azokat a nőket, akiknek nap mint nap nem kell megküzdeniük önmagukkal egy olyan helyzetben, ami a világ legtermészetesebb dolga. Úgy érzem, így a szexre sincs esélyem. Még szűz vagyok, és el nem tudom képzelni, hogyan fogom befogadni a hímvesszőt.”
Sokszor hallom a férfi partnerek szájából azt, hogy “csak el kellene magát engednie!”, vagy hogy “csak egy kicsit kellene akarnia, akkor biztosan sikerülne, hiszen minden nő képes erre!”. Ezt a tévhitet szeretném eloszlatni. Mivel a vaginizmust kiválthatja a nemi szerv megérintésétől való félelem, ami szexuális szituációhoz kötött, vagy létrejöhet huzamosabb időn keresztül, szituációtól független összeszűkülés, vagy akár csak egy adott partner esetén jelentkezik szexuális helyzetekben, fontos tudni, hogy ez a szexuális működés nem tudatos döntés eredménye, hanem egy reflexszerűen létrejövő védekezés, amelynek hátterében lelki tényezők állnak.
A terápia
A vaginizmus nem betegség, hanem a szexuális élet zavara, amely a fájdalomtól való félelem miatt jön létre. Éppen ezért a megoldást a szexuálterápia jelentheti, amelynek során a rögzült pszichés blokkokat oldjuk fel, valamint a hiedelmeket, a zavaró gondolatokat, valamint a nőiséghez való viszonyt változtatjuk meg. Ez segíti az elengedettség képességének kialakulását. Ezzel párhuzamosan cél az izmok rugalmassá tétele is, tehát az elernyesztés és összehúzás képességének fejlesztése.
A vaginizmus nem azt jelenti, hogy erősek az izmok, ez téves elképzelés. Azt jelenti, hogy az izom reflexszerűen, görcsösen összehúzódik, és képtelen az elernyedésre akkor, amikor a hüvelynek befogadóvá kellene válnia. A Kriston-intimtorna gyakorlataival fejlesztjük is az izmok irányításának képességét és az elernyesztés képességét készségszintre emeljük. Ez önmagában még nem elég. Ezzel párhuzamosan, amikor a terápia során eljutunk oda, hogy a nemi szerv érintése már nem okoz gondot, valamint az elernyesztés képességében is javulás következik be, akkor a női szervet “szoktatjuk” a hímvesszőhöz, a behatolás érzéséhez, erre alkalmas segédeszközök használatával.
A vaginizmus megszüntethető, tehát nem azt jelenti, hogy ez most már visszavonhatatlanul így lesz. Azonban fontos tudni azt, hogy minél előbb fordulunk szakemberhez, annál könnyebben és annál rövidebb idő alatt szüntethető meg ez a szexuális viselkedési zavar.
