Odaérve csodálkozva néztem, hányan várnak, noha – tudtommal – enyém az első időpont, ám utóbb kiderült, hogy szerencsére a többség a nőgyógyászatra sorakozott, miután kiderült, hogy “csak” a második vagyok, a szomszédban már legalább nyolcan váltották maguk, s én is bemehettem.
Asszisztensnő szokásos módon mosolyog, a doki keresi a korábbi adatokat, és próbál kiigazodni a korábbi rendszerben, közben átnézek a keze felett a legújabb leleteimre, s csak annyit látok, TSH 4,89. Francba, nem hiszem el, hogy még mindig ilyen magas. Közben a doki nézegeti, norculutot adott, meg clostilbegytet, jó, mikor jött meg utoljára. És végre szóhoz jutok, elkezdem mondani, hogy igen, volt az első a norculuttól, aztán beszedtem a clostit, napokig görcsöltem, aztán elkezdett belőlem dőlni az alvadt vér a 11. napon, és akkor voltam bent a nőgyógyászaton.
A folytatásért kattints a Meddő vagyok caféblogra!
