Korunk orvosaira igaz az az állítás – nagy többségben –, hogy bízhatunk bennük, mert tudják, mit csinálnak. A régi idők orvosait azonban aligha hasonlíthatjuk hozzájuk. A történelem tele van képtelenebbnél képtelenebb orvosi módszerrel, amelyektől ma már leginkább sírni támad kedvünk. Csoda, hogy annyian életben maradtak egyáltalán, hogy lehettek a mi őseink.
1. Sír a gyerek? Heroinos szirupot neki!
A 19. században, a viaszos bajuszok és alsószoknyák világában született a gyereknyugtató szirup, a stresszes anyukák örömére. Mert azok az átkozott kölkök folyton csak ordítanak, és nem lehet tőlük nyugodtan létezni. Nem csoda, hogy megnyugtatta a síró gyerekeket, hiszen a szirupot telenyomták különböző narkotikumokkal.
Például a Mrs. Winslow’s Shooting Syrup 65 mg tiszta morfiumot tartalmazott, ami egy pici gyerek szervezetének jókora dózis. Végül 1910-ben döntöttek úgy, hogy az egész narkó-bébiszitter dolog valószínűleg ártalmas hosszú távon. A New York Times rántotta le a leplet egy cikkben, amelyben felsorolták, hogy mi mindent tartalmaznak az ilyen nyugtató szirupok: “morfium, kloroform, kodein, heroin, ópium, marihuána” és ezek keveréke. Sajnos abban az időben, amíg ezeket a szirupokat rendszeresen alkalmazták, sok baba halt bele a narkotikumok használatába.
2. A higany gyógyító ereje
A higanyt nagyjából az 1500-as évektől kezdve használták az orvosok a gyógyításban, amíg ki nem derült, hogy mérgező. Szinte minden betegségre alkalmazták. Lehorzsoltad a térded? Csak dörzsöld be egy kis higannyal. Emésztési gondod van? Hagyd a rostos ételeket, a beleidnek higanyra van szüksége. Ha 100 évvel ezelőtt éltél, akkor nem is számítottál egészségesnek, ha legalább egyszer nem kezeltek higannyal.
Pedig a higany határozottan mérgező, a higanymérgezés jelei között olyanok szerepelnek, mint mellkasi fájdalmak, szívproblémák, köhögés, remegés, izomgörcs, pszichés gondok, félrebeszélés, hallucinációk, öngyilkossági gondolatok, ingerlékenység vagy herecsavarodás. Tiszta horror.
Annyira kitartóan hittek a higany gyógyerejében, hogy még ezer évvel (!) azután is bőszen használták, hogy már mindenki belehalt, akin elsőre alkalmazták. A szifiliszt is előszeretettel gyógyították vele, végül is annyiban sikeresen, hogy a higanyos kezelés után legalább egy fertőző szifiliszessel kevesebb lett a világban. Állítólag Mozartot is higannyal mérgezték meg a szifiliszkezelés közben, bár ez ellentmond az Amadeus filmben bemutatott halálnak, mert ott valahogy abba halt bele, hogy túl sok zenét írt.
3. Vezess áramot a péniszbe
A férfiak azóta próbálnak tenni valamit az impotencia ellen, amióta az első barlanglakó ösztöneitől hajtva behurcolta magával barlangjába a nőnemű barlanglakót, hogy magáévá tegye, majd félórával később zavart ábrázattal kiterelte onnan, olyanokat motyogva maga elé, hogy csak azért volt, mert túl fáradt és stresszes a mamutok miatt.
A 19. század vége felé az elektromosság már oly mértékig elterjedt, hogy gyakori vendég lett az impotenciával küzdő férfiak hálószobájában is: például elektromosságot vezettek az ágyba, vagy a péniszt árammal sokkoló övet hordtak, hogy visszanyerjék férfiúi erejüket. Nincs is annál lenyűgözőbb, mint egy olyan hirdetéssel találkozni, amiben azt taglalják, mennyire jó lesz, ha áramot vezetsz a péniszbe. Sőt nem is csak egy márka forgalmazott ilyen péniszöveket, hanem egész iparág épült köré, ami azt mutatja, hogy ezek a kis eszközök nagy népszerűségnek örvendtek a férfiak körében.
4. Kicsit szétroncsolják az agyad
Képzeld el a következőt: ülsz a pszichiátered kanapéján, épp feltárod neki megszakadt szíved minden fájdalmát és rázúdítod depresszív gondolataid özönét. Ő meghallgat, néha feljegyez valamit a noteszébe és időnként bólint egyet. Majd megszólal: “Azt hiszem, tudom a megoldást a problémájára – közben felvesz az asztalról egy 25 centis jégcsákányt. – Ezt most beszúrom a szemüregébe, egészen az agyáig feltolom és ott megforgatom kicsit, hogy szétszaggassam az agyának egy részét. Soha többé nem lesz depressziós. Csak feküdjön itt nyugodtan.”
Ilyesmi történt a pszichiátriai betegekkel az 1940-es években, a lobotómia nevű borzalommal. Egészen a 20. század első feléig nagy népszerűségnek örvendett ez az eljárás, és kb. bármelyik mentális betegségnél remek gyógymódnak tartották a skizofréniától kezdve az enyhe szorongásig. 1960-ra eljutottak odáig, hogy a szülők lobotómiára vitték a hormonoktól megzavarodott tini gyerekeiket, hátha megnormálisodnak tőle. A lobotómia szerencsére nem tudta megvetni a lábát évszázadokig, de így is 70 000 embert kezeltek ezzel a módszerrel, mielőtt rájöttek, hogy valószínűleg nem az a megoldás a lelki problémákra, ha meghekkelik az emberek agyát.
5. Fogyás bélféreggel
Nem kell messzire mennünk az időben, hogy olyan fogyókúrás szereket találjunk a piacon, amelyek súlyosan károsították az egészséget. Bár a teltebb formák uralták a történelem nagy részét, a 20. században elkezdődött a soványság őrülete, legalábbis a nők számára. Mindenki egyre vékonyabb akart lenni, úgyhogy felvirágzott a fogyókúrás tabletták ipara, amelyek az ígéretek szerint erőfeszítés nélkül leolvasztják a delikvensről az összes hájat, míg kellőképpen csont és bőr nem lesz.
A tabletták közül sok tényleg segített a fogyásban, csak közben szívproblémákat, vakságot, születési rendellenességeket vagy épp halált okozott. Azonban ezek a mellékhatások nem riasztották el a nőket, hiszen az 1950–60-as évek női nem bírták abbahagyni a csodabogyók szedését. Valószínűleg azért, mert – mint utóbb kiderült – amfetaminnal voltak tele, amitől egy cseppet függővé váltak a használói. De mi az a kis függőség ahhoz képest, hogy igazi “beach body”-val mászkálhattak nyáron a strandon, ugye?
És hogy még jobban elborzadjon mindenki: az 1920–30-as évek fogyókúrás kapszulái állítólag bélférgekkel vagy ezek petéivel voltak tele, mert attól aztán igazán lehetett fogyni. Ez utóbbira vannak cáfolatok, de léteznek olyan hirdetések, amelyek azt bizonyítják, hogy lehetett ebben a bélférges dologban valami igazság.
Szponzorált tartalom
