Volt is nagy meglepetés számomra, amikor hirtelen görcsben feküdtem, és vérezni kezdtem. Annyira nem voltam felvilágosítva, hogy konkrétan nem is tudtam a menstruáció létezéséről. Lehet, hogy csak én nem figyeltem oda, és megint álmodoztam környezetórán – vagy bármelyik másikon, amin elmondhatták volna –, de tény, hogy 12 évesen azt hittem, hogy nekem most végem, és komoly bajom van, mert vérzek ott alul. Szerencsére ez az idő már elmúlt, ma már nem a vérzés lep meg, hanem néha a saját gondolataim, érzéseim, amik rám törnek, sőt megtámadnak menstruáció előtt és közben.
Az életem tulajdonképpen a menstruáció körül forog, hiszen emiatt egy hónapból összesen két hétig vagyok normális.
Már ha egyáltalán bármikor normálisak vagyok nevezhető. Mert egy hét premenstruációs depresszió, majd egy hét menstruálós őrület minden hónapban rám köszönt. Nem irigylem a környezetemben élőket, nekik sem lehet egyszerű követni a hangulatingadozásokat, amiket ilyenkor produkálok. Amikor beszélgettem erről egy barátnőmmel, megnyugtatott, hogy szerinte ez minden nőnél így van, az életünket a menstruációnk határozza meg, nagyon ritka, hogy valaki kiegyensúlyozottan és észrevétlenül viselné a periódusát. Ők pedig csak a szerencsés kivételek, akik erősítik a szabályt.
Nem mintha tehetnénk róla, hogy ez van velünk, a természet játéka, hogy ilyen furcsán működünk, és a lelkünk viharossá válik a hormonjainktól. Próbálunk úgy tenni, mintha mi sem történne épp velünk, ugyanúgy mosolygunk, és ellátjuk a munkánkat, de közben a fejünkben zakatolnak a gondolatok, amiket nem osztunk meg másokkal.
A sas leszállt
Nem mondjuk ki hangosan, hogy mi történik velünk, de minden nőben ott van, hogy egyszerűen tudja, mikor kezdődik a menstruációja. Megérzi, hogy elindul, és neki rögtön valahol máshol kell lennie, ahol biztonságban tisztába teheti magát.
Mennyi pizza a már túl sok pizza?
Nincs válasz a kérdésre, csak az a biztos, hogy elviselhetetlen szénhidrátéhség lesz rajtunk úrrá. Kár is küzdeni ellene.
Mi van, ha ez pont AZ a petesejt volt?
Minden alkalommal, amikor menstruálunk, megválunk a petesejtünktől, amiből potenciálisan akár kisbaba is lehetett volna. Nem mintha meg akarnánk termékenyülni minden hónapban, de valahogy eszünkbe jut mégis, hogy lehet, hogy épp most távozik tőlünk az a lehetőség, hogy a jövő Nobel-díjas idegsebészét megszüljük?
A betétreklámok modelljei idegesítőek
Amikor úgy érezzük, mintha az egész méhünk készülne kiszakadni belőlünk, és fel sem tudunk állni a kanapéról, akkor ne mosolyogjanak ilyen boldogan a menstruációtól ragyogó arccal.
Nem az a bugyi van rajtam
Szinte biztos, hogy pont aznap pont nem betétkompatibilis bugyit vettünk fel, és legalább három órára vagyunk még attól, hogy otthon átvehessük.
Földrengés van, vagy ez csak a menstruációm?
Amikor épp megjön, akkor nem tehetünk róla, mindig sokkoló a felismerés, hogy mi most épp vérzünk. Csodálkozunk, hogy mások olyan lazán csinálják végig a napjukat, mintha mi sem történt volna, miközben mi úgy érezzük, megnyílik a föld alattunk.
Meddig ülhetek itt észrevétlenül?
Menstruációkor minden két kategóriába sorolódik: vannak a székek és a nem székek. Nincs köztük semmi. Nem akarunk felállni. Hagyjanak minket egy teljes hétig csak ülni.
Nahát, egy én alakú lyuk a kanapéban
A legboldogabb menstruáció az, ha otthon ér minket az eleje, lehetőleg hétvégén és magányosan. Ilyenkor semmi nem vehet rá minket, hogy felemeljük a hátsónkat a kanapéról – maximum a betétcsere és a pizzafutár erejéig –, csak fetrengeni akarunk a párnáink között és buta sorozatokat nézni közben. Így legalább nyomot hagyunk a világban, vagy legalábbis a kanapén.
Mennyi görcsoldót és alkoholt keverhetek össze?
Biztos van erre valahol egy tudományos válasz, ami valószínűleg az, hogy lehetőleg semennyit. Mégis a mi zilált lelkünknek épp az kell, hogy pohár vörösborokat töltsünk magunknak, még akkor is, ha görcsoldót vettünk be sajgó méhünkre.
A csokitól elmúlik a fájdalom
Nem biztos, hogy jó logika mentén haladunk, de tény, hogy ilyenkor a csokoládé mint fájdalomcsillapító elfogadhatóvá válik számunkra. Jöhet kekszbe gyúrva vagy magában, igazából mindegy, csak sok legyen.
Talán következő életemben pillangó leszek
A pillangók nem menstruálnak, ugye?
Minden, amit mondok, túlreagálásnak tűnik
Mintha kétszer annyit kellene dolgoznunk ebben a pár napban azon, hogy ne bántódjunk meg olyan dolgokon, amik amúgy tényleg bántóak. De valahogy elbizonytalanodunk magunkban, hogy ez most csak a menstruáció miatt tűnik sértőnek, vagy valóban az. Nem akarjuk megkapni senkitől a megjegyzést, hogy “biztos csak menstruálsz.”
Mi van, ha a vaginám felszippantja a tampont?
Egyszer csak huss, eltűnik, sosem kerül elő, és beépül méhünk misztikus rendszerébe. Nem vicc, tényleg a komoly félelmek között van.
Egy menstruációnak vége. Már csak 500 van hátra.
