Bengkalában a siketek száma tizenötször magasabb a világátlagnál, a falu lakosságának génállományában generációk óta jelenlévő DFNB3 nevű recesszív gén miatt. Ennek következtében egyáltalán nem ritka, hogy halló szülőknek siket gyermeke születik vagy épp fordítva: siket szülők gyermekének a hallása lesz teljesen egészséges.
A lakosok számára a jelbeszéd teljesen természetes, és az idők folyamán saját jelnyelvük fejlődött ki, melyet nemzedékről nemzedékre adnak tovább. Az iskolában a halló és a siket gyerekek közösen tanulnak, a tanárok pedig egyszerre magyaráznak szóval és jelnyelven.
A faluban nem diszkriminálják a siketeket, sőt, kifejezetten tisztelik. Úgy tartják, hogy erősebbek, hűségesebbek és őszintébbek, mint a halló emberek.
Vannak olyanok is, akik a siketségre nem mint rendellenességre, pláne nem mint hátrányra tekintenek, hanem ajándékra Deva Koloktól, a siketek istenétől. Egy másik helyi legenda szerint viszont a siketség átok, melyet két, varázserővel rendelkező ember szabadított egymásra vitatkozás közben.
