Egyszer csak belenyilallt, és egészen az agyamig, a csontomig hatolt, hirtelen azt sem tudtam, mi ez. Csak fájt. Erősen. Nagyon. Már azt sem tudtam, hol fáj, jobb oldalon, de egyszer fent, hátul, másszor lent, hátul. Pár napig bírtam és reménykedtem, elmúlik, enni nem tudtam, inni is alig, és fájdalomcsillapítókat kapkodtam 6 óránként. Éjjel egykor is arra riadtam, hogy rettentően fáj. Az egyik legrosszabb rémálmom vált valóra, ráadásul életem azon szakaszában, amikor minden jóra fordulhatott volna. Ugyanis nagyon félek a fogorvostól. Ájulásig, hányásig, a végletekig. Elképesztő, hogy egy régi trauma mennyire kísérti az életemet. Ez az a szituáció, amitől mindig is féltem, amit mindig eltoltam az agyam egy mély szegletébe, de az eszem tudta, egyszer úgyis szembe kell néznem a problémával. A fogorvossal.
Mert probléma az van sajnos a fogaimmal. A 4 terhesség, a diéta, a nélkülözés sajnos nyomot hagyott rajta. Sokat ábrándoztam arról, hogyha egyszer sok pénzem lesz, elmegyek a legjobb fogorvoshoz, jó sok pénzt hagyok ott, de megcsináltatom, és újra tudok bátran mosolyogni.
A folytatásért kattints a Gluténmentes napló caféblogra!
