Apróbb hazugságok minden nap elhagyják a szánkat, mondhatni, ezek teszik olajozottabban működővé a hétköznapjainkat. Hazugságokkal azonban életeket lehet tönkretenni, kapcsolatokat és karriereket derékba törni, és még csak nem is feltétlenül szándékosak ezek a hazugságok.
A kényszeres hazudozók nem előre elszántan hazudnak, kényszert éreznek a dolgok megszépítésére, felnagyítására, arra, hogy olyasmit mondjanak, amit szerintük a másik fél hallani szeretne. Ez ritkábban teljesen irreális méreteket ölthet, olyan vad fantazmagóriákkal, melyekről ordít, hogy egy szó sem igaz belőlük.
A beteges vagy patológiás hazudozók még ennél is tovább mennek: akkor is szemrebbenés folytatják a hazugságot, amikor már tudják, hogy tudod, hogy hazudnak. Ennek következtében a kényszeres hazudozók jobban ellavíroznak az életben, mert általában olyasmit mondanak, amit a másik fél hallani szeretne. Egész ügyes hazugságaik is vannak, melyeket jó darabig elhiszünk nekik, sokszor azért, mert el szeretnénk hinni. A két típus azonban összemosódhat, léteznek kényszeres patológiás hazudozók is. A definíciók nem kiforrottak, a határok nem élesek. Vannak, akik nem is tesznek különbséget a két típus között.
Az első néhány találkozás alkalmával nagyon nehéz megmondani valakiről, hogy beteges hazudozó-e, hacsak nem azt állítja, hogy járt a Marson többször is, vagy valami hasonlót. Ez azonban nagyon ritka. Nehezíti a dolgot, hogy a hazudozók eleinte sokszor elbűvölő embernek tűnnek, erős kisugárzással. Abban pedig senki se bízzon, hogy magától megváltozik egy ilyen ember. Ők teljesen másként látnak mindent, sajátos perspektívájukból nézve ők semmi rosszat nem tettek. Azt is képtelen felmérni, hogy amit mondtak, milyen hatással van a másik emberre, milyen következményekkel járt vagy járhat. Ezért ritka az is, hogy terápiás szakember elé kerüljenek. Sajnos sokkal gyakoribb az, hogy egy ilyen emberrel való kapcsolat végül váláshoz, anyagi csődhöz vagy más lehetetlen kimenetelhez vezet.
Forrás: everydayhealth.com