Van valami homályos elképzelésünk arról, hogy a mammográfia során belepréselik a mellünket egy furcsa szerkezetbe, aztán hetekig csak malmozgatva várjuk az eredményeket. De fájni fog? Mi van, ha az én mellem túl kicsi, hogy beférjen? Vagy túl nagy? Mire számítsunk igazából, és mire érdemes odafigyelni?
Először is válasszuk meg jól az időpontot: lehetőleg ne a menstruáció ideje alatt menjünk, mikor mellünk (és mi is) amúgy is érzékenyebb. Lehetőleg menjünk korábban, mert ilyenkor frissebbnek érezzük magunkat, és persze hamarabb is túlesünk rajta – tanulmányok szerint a reggeli mammográfiai vizsgálat a nők többségének sokkal komfortosabb. Arra is figyeljünk, hogy miben megyünk. Csak a felsőt kell levenni, de azért rosszul járunk, ha ruhában indulunk neki, és ott feszengünk egy falat bugyiban, miközben a mellünket vizsgálják. És ha már itt tartunk: természetesen hozzáérnek a mellünkhöz, megfogdossák, megvizsgálják… de ez ideális esetben nem tart sokáig.
Aztán persze a legkritikusabb pont: fáj? És az igazság: esetleg egy kicsit. Nincs mit szépíteni ezen, vannak egy mammográfiánál kellemesebb dolgok a világon. A mell szövetei érzékenyek, ezért az összenyomás fájdalmas lehet – ez természetesen tökéletesen szubjektív.
Ha visszahívnak valami árnyék miatt, amit a felvétel mutat, akkor sem kell megijedni. Gyakori az ilyesmi, és valószínűleg semmi probléma nincsen, csak biztosra akarnak menni. Viszont a megelőzés tényleg nagyon fontos, ezért semmiképpen se mulasszuk el az éves szűréseket.
Forrás: Prevention
