Az én 45 kilós fogyásom eltörpül Orsi 77 kiló mínusza mellett, de a tapasztalataiban magamra ismertem. Jól meg is beszéltük, hogy valószínűleg az ő élményeit is leginkább azok értik, akik már éltek nagy súlytöbblettel, és tudják, milyen az, amikor a túlsúly tényleg börtönbe zár. Amikor nem tudsz úgy futni a busz után, hogy ne kapkodnád a levegőt, vagy amikor nem bírsz egy bukfencet csinálni a gyerekeddel, mert útban van a hasad. Ahogy azt is csak azok érthetik, hogy miért van lelkileg is szükség plasztikára, hogy újra embernek érezze magát egy nagy fogyáson átesett ember.
168 kilónál minden csak jobb lehet
Orsi nagy fogyását a gyomor bypass műtét segítette, azóta már ő támogatja a műtéten átesett társait. Szükség lenne utógondozásra azoknak, akiknek ilyen operációval kisebbítik a gyomrát, de erre Magyarországon nincs erőforrás, így Orsi egy barátjával megteremtette a lehetőséget a többieknek, hogy az ő tapasztalataikból merítsenek erőt a hosszú úton. Ugyanis egy ilyen műtét nem olyan könnyű sétagalopp, mint sokan gondolják, nem az egyszerűbb út. Azok fordulnak általában ehhez a megoldáshoz, akik úgy érzik, már mindent kipróbáltak, semmi sem használt, de egyre csak híznak, bármit csinálnak. Mint Orsi, aki úgy fogalmazott, hogy eljutott odáig, hogy ennél az állapotnál, amibe került, 168 kilósan, már minden csak jobb lehet:
“Ha meghalok a műtőasztalon, az sem érdekelt volna, mert ekkora súllyal élni azt jelenti, hogy nem is élsz igazán.”
Milyen súlyról indultál?
184 centihez 168 kiló voltam két éve még, amikor pedig legutóbb álltam a mérlegre, akkor 91 kiló voltam. 18 éves korom környékén abbahagytam a röplabdát, onnantól rakódtak rám folyamatosan a kilók. Híztam 10-et, aztán fogytam 9-et. Alapvetően nagyon kellett mindig figyelnem arra, hogy mit eszem, még az aktív sportoló időszakom alatt is. Mondhatják azt, hogy nem fajta kérdése, de szerintem ez nem igaz, mert aki hajlamos rá, az mindentől hízik. Az én családom hízékony, és kész. Mindig fogyókúráztam, 30 kilót fogytam, aztán visszajött 35, az életem arról szólt, hogy hogyan fogyjak le.
Akkor emiatt a jojózás miatt lett végül műtét?
A barátnőm esett át először ezen a műtéten, sikerült ezzel lefogynia, úgyhogy a kisfiam születése után úgy döntöttem, hogy én is élek a lehetőséggel. Szerencsére még semmilyen betegséget nem hozott magával az, hogy 6-8 éve ilyen túlsúllyal éltem, ezért épp időben szántam rá magam a műtétre, hogy ne fejlesszek ki magamban mondjuk egy jó kis cukorbetegséget.
Mi változott a műtét után?
Kevesebbet bírok enni, odafigyelek magamra, ha úgy érzem jóllaktam, akkor nem erőltetem csak az íze kedvéért, nem feszegetem a határokat. Ha úgy adódik, otthagyom a tányéron a fele adagomat és inkább kidobom, nem vagyok már konyhamalac. Ugyanígy nem eszem meg a gyerekek maradékát sem, mert soha többé nem akarok még egyszer 150-160 kiló lenni. Megváltozott az étrendem, egyszerűen magától egészségesebbé vált, mert már például nem esik jól a fullasztó nokedli vagy fehér kenyér. A mozgás sajnos kimarad az életemből egyelőre, úgyhogy ezt az eredményt sport nélkül értem el, mert itt vagyok terhesen, két gyerekkel, nem igazán van a fókuszom középpontjában a testmozgás.
A legnagyobb változás a kis dolgokban van. Már öröm a séta a gyerekekkel, nem fulladok ki egy sarok után.
Amikor például először bukfenceztem itthon velük, elsírtam magam, mert erre évek óta képtelen voltam a nagy hasam miatt.
Vagy amikor a boltban jó volt rám egy 46-os kabát és a tükör előtt bőgtem boldogságomban, a többiek meg néztek rám, hogy ennek meg mi baja van. Ezek az apró örömök, amikből naponta van vagy ezer, ha elkezdesz ekkora súlyból fogyni, leírhatatlanok.
Ezt tényleg csak az érti, aki volt már akkora, hogy eltört alatta a szék az étteremben a súlya miatt. Mi például a fogyás előtt úgy választottunk helyet, ha be akartunk ülni valahova, hogy ott beleférjek a székbe. Iszonyatosan élvezem, hogy már bárhol bele tudok ülni, bármilyen székbe! Vagy hogy kapok magamra konfekcióméretben farmert, bemehetek egy turiba, és tuti lesz rám jó ruha, mert eddig csak spéci boltban, tízezrekért kaptam magamra bármit. Felbecsülhetetlen élmények számomra, olyan apróságok, amit a normális testsúlyú ember nem érez át, hogy mennyire kellemetlen ekkora túlsúllyal élni a mindennapokat, mennyire behatárolja az életet.
És akkor eszel mindent azóta, nincsenek tiltólistás ételek.
Mindent, csokit is és sütit is, csak épp az adagok kisebbek, illetve minden héten ellenőrzöm a súlyomat, és ha azt látom, hogy kúszna vissza akár csak egy kiló, akkor már teszek ellene. Én nem bírok úgy élni, hogy ne egyek soha többé finomakat, nekem az evés örömforrás is, ezért nem volt számomra igazán opció a teljes életmódváltás, tudtam, hogy nekem az nem menne évtizedekig. Már mindent megpróbáltam, nem érdekelt volna, ha meghalok a műtőasztalon, mert ez nem élet ekkora súllyal.
Úgy gondolom, hogy ez egy lehetőség, amivel jól kell élni. Mert ha ugyanúgy zabálsz és piálsz, mint a műtét előtt, akkor nem fogsz fogyni, vagy visszahízol rövid időn belül, úgyhogy végül is életmódváltás is kell hozzá, csak nem a virágszirmokat evés irányába. Szeretem, hogy bármit ehetek, nincs az, hogy vannak tiltott ételek, nincs bűntudattal evés, viszont már nem esik jól egy egész tábla csoki, elég egy kocka. Az arányok változtak, amivel új élet kezdődött, amivel visszakaptam a testemet. Reggel nem hátfájással ébredek és nem úgy kecmergek ki az ágyból, mint egy hátára borult teknős. Olyan életminőség javulást jelent, amiért megéri küzdeni. Néha késztetésem van, hogy odamenjek az utcán a 40-50 kilós túlsúlyos emberekhez, hogy adjanak maguknak esélyt az életre, és hagyják hátra a hájukat, hogy ne rejtsék magukat el mögé, hanem kezdjenek el tényleg élni.
Orsi túlsúlyos kismamaként, a műtét után, és most a harmadik terhessége alatt
Akik ennyire lefogynak, általában arról számolnak be, hogy nyitottabbá válnak az emberek felé. Veled is így volt?
A habitusom nem annyira változott, mindig ilyen vidám és nyitott voltam, elkerültek a bántások, amikre sok kövér ember panaszkodik. Bár a férjemnek biztos mondták, hogy hogy bír ilyen kövér nőhöz hozzányúlni, de szerencsére nem mesélte el, ha volt ilyen. Ő így is szeret, kövéren is szeretett, azért örül a fogyásomnak, mert ezzel meghosszabbítottam az életemet. Az tény, hogy azért azóta sokkal nagyobb a önbizalmam, jobb az önmarketingem. Büszkén, magamat kihúzva megyek végig az utcán, már nem kell rejtegetnem magam.
Hogy bírta a bőröd a fogyást?
Nem jól, a szülések és a fogyás is megviselték, nagy kötényhasam maradt, úgyhogy volt hasplasztikám és combplasztikám is. A hasplasztika óta vagyok igazán felszabadult, mert fel tudok venni olyan ruhákat is akár, amik feszülnek felül. A karomon lóg még kicsit a bőröm, de a karplasztikáról rosszakat hallottam, úgyhogy az már megmarad ilyennek. Legfeljebb nem integetek majd, maximum úgy, mint a szépségkirálynők, hogy ne lobogjon a bőröm. De persze ez csak vicc, nem lett olyan a karom, mintha szárnyaim lennének, úgyhogy lehet ezzel együtt élni teljesen nyugodtan.
A melleim jobban zavarnak, hogy szinte eltűntek a fogyásban, úgyhogy ezt még meg szeretném csináltatni szülés után.
Már nem leszek topmodell, a visszereim megmaradnak, a combom miatt csak maxi ruhákat hordok, de nem érdekel, egészséges vagyok és tudok szaladni a gyerekeim után, ez a lényeg.
Olvass még több nagy fogyásról szóló történetet:
- Nagy fogyás: három magyar nő, akinek sikerült
- 5 egyszerű diétás tipp attól, akinek már sikerült a nagy fogyás
- Nagy fogyás: “A testem csak egy torz csomag volt, ami nem hozzám tartozott”
