A tengerparti vakációk gyakori kellemetlen velejárója a medúzacsípés, az éles köveken, korallokon és tengeri sünöktől szerzett lábsérülés. Egyébként kevesen tudják, de a korallok és a tengeri sünök is csíphetnek. Erre a legtöbben már végképp nem készülnek fel, amikor a vakáció elsősegélycsomagját összeállítják.
Medúza a vízben
Ha tengerben fürdünk – hála a mozifilmeknek –, jobban aggódunk a cápatámadástól, mint a medúzáktól. Pedig ezek a kis csalánozók sokkal több veszélyt jelentenek és több ember halálát is okozzák évente, mint például a hírhedt “nagy fehér”. A tengerparti sérülések toplistáját a medúzacsípések vezetik már csak azért is, mert nemcsak a vízben, hanem a partra vetődve is csípnek, még akkor is ha már elpusztultak! A legjobb megelőzés ellenük ezért a strandcipő és a búvárruha.
A medúzák a vízben szinte láthatatlanok, ezért is nehéz elkerülni őket. Ha viszont hozzájuk érünk, hosszú karjaikon található csalánsejtjeikből méreganyagot bocsátanak ki, és ez a “csípés” jó esetben csak fájdalmas bőrpírral, gyulladással, hólyagosodással jár, de jelentkezhet, fejfájás, hányinger, szédülés, végtagfájdalom, rendszertelen szívverés is, illetve ezen kívül még az itthonról ismert rovarcsípésekkel járó allergiás reakciók léphetnek fel. Egyes fajok csípése ennél jóval veszélyesebb, akár halálos szívmegállást is eredményezhet.
Ha medúza csípett meg valakit, a legjobb, amit tehet, hogy azonnal kijön a vízből, a testére tapadt medúzakarokat eltávolítja egy kendővel – puszta kézzel ne érjünk hozzá! – és a csípés helyét leöblíti sós tengervízzel. Édesvizet semmiképpen ne használjunk! Ez ugyanis aktiválja a még meg nem repedt csalánsejteket, és így még több fájdalmat okoz. Tilos továbbá dörzsölni a csípés helyét, mert ezzel csak aktiválódnak és mélyebbre jutnak a méreganyagok a bőrbe. Ecetes borogatással viszont jól enyhíthetők a csípés következményei, mert az ecet akadályozza a medúza méreganyagainak működését. A megcsípett testrészt – például kart vagy lábat – nem szabad a szív magassága fölé emelni, és azzal is lassíthatjuk a méreg felszívódását, ha elszorítjuk az érintett testrész körül az ereket.
Allergiás reakció esetén irány az orvos!
Egy ilyen csalánozóval történő találkozás olyan allergiás reakciókat is kiválthat, mint a darázs- vagy hangyacsípés. Ha duzzad, viszket a csípés, akkor jó szolgálatot tehet az antihisztamin. A hidrokortizon-tartalmú krémek szintén enyhíthetik a duzzanatot, az aszpirin pedig megfelelő szer a fájdalom csillapítására. Ha komolyabbnak látszik a dolog és nem csak a csípés helye, hanem más testrész is megduzzad, vagy nehézlégzés, hányás jelentkezik – késlekedés nélkül, azonnal kórházba kell menni.
Utazás előtt érdemes tájékozódni arról, hogy a kiszemelt tengerpart közelében milyen medúzafajok fordulnak elő, és azok milyen veszélyt jelentenek. A tengeri rózsákkal és korallokkal való találkozás is hasonló bajokkal jár, mintha medúzába ütközünk, mert ezek is csalánsejtjeikkel okoznak fájdalmat a gyanútlan fürdőzőknek. Ezeket a baleseteket a medúzacsípésnél alkalmazható módszerekkel kell kezelni.
Tengeri sünök tüskéi
A tengeri sün szintén napokra tönkreteheti a nyaralást, mivel éles, hosszú, mérgező tüskéi mélyen fúródnak a bőrbe, rendszerint beletörnek és nehéz eltávolítani őket. Ezért gyulladás és erős fájdalom kíséri az ilyen találkozásokat a tengeri sünnel. Ha megvan a baj, jöjjünk ki a vízből, és tegyünk a sebre ecetet, mert ez feloldja a tüskét. Ne próbálkozzunk a csipesszel, mert szinte biztos, hogy csak mélyebbre toljuk vele a bőr alá a tüskét és bele is törjük, ami így betokozódik és csak sebészeti eljárással lehet majd eltávolítani. A méreg, amit a sün tüskéi belénk juttattak, közömbösíthetők forró vízzel, így ebbe áztassuk a sérült testrészt. Ezzel a fájdalom is csökken. Orvoshoz akkor kell fordulni, ha a tüske beletörik, és nem tudjuk eltávolítani a sebből.
