Az olyan alkalmazások, mint a Lumosity, a Cogmed vagy a NeuroNation előkelő helyen állnak a letöltési listákon, és nem nehéz az interneten sem belefutni az agytornáztató appok letöltésére buzdító reklámokba sem. Persze ki ne szeretné, ha pár egyszerű kattintás és napi pár perc fejtörés árán növelhetné az IQ-ját, vagy ilyen módon védhetné szürkeállományát a szellemi képességek idősebb korban előforduló romlásától. Ráadásul az efféle alkalmazások fejlesztői jellemzően szerethető dizájnnal és játékos megoldásokkal teszik az appokat szinte függőséget okozó digitális droggá, ráadásul több hasonló szoftvert is úgy reklámoznak, hogy azok képesek megszüntetni olyan mentális problémákat, mint a figyelemhiányos hiperaktivitás (ADHD), traumás agyi sérülés, illetve a kemoterápia bizonyos mellékhatásai.
Mindezt annak ellenére, hogy a Lumosityt fejlesztő céget tavaly kétmillió dollárra büntette az amerikai fogyasztóvédelmi bizottság, a Federal Trade Commission (FTC), mivel szerintük a Lumosity rosszindulatú módon rájátszott a fogyasztók azon félelmére, amely az öregedéssel kapcsolatba hozható szellemi teljesítménycsökkenéshez kötődik. A bírság mellé meg is tiltották, hogy a cég bármi olyan kijelentést tegyen termékével kapcsolatban, hogy az élesebbé teszi a felhasználók elméjét.
A hasonló alkalmazások pártfogói természetesen egyből korábbi kutatási eredményekre kezdtek mutogatni, amelyek pozitív hatást tulajdonítanak az agyfejlesztő szoftvereknek. Tény, hogy egy 2015-ben elvégzett elemzés megerősítette, hogy az efféle gyakorlatok akár 3-4 ponttal képesek növelni az intelligenciahányadost, azonban most hétfőn, a Proceedings of the National Academy of Sciences című szakfolyóiratban egy még újabb kutatási anyag jelent meg, amely rámutat a korábbi vizsgálatok hiányosságaira és pontatlanságaira.
A Cogmed kezelőfelülete – játéknak nem rossz, de többet ne várjunk tőle
A George Mason University (GMU) kutatói olyan vizsgálatot állítottak össze, amelynek célja a korábbi kutatási anyagok módszertanának behatóbb vizsgálata. A kutatók azt találták, hogy a vizsgálatok során tapasztalható torz mintavétel, illetve a placebohatás miatt lehetett pozitív eredményeket kimutatni.
“Tudomásunk szerint ezen a kutatási téren ismeretlen a klinikai tesztek véletlenszerű kettős vaktesztjeinek szigora” – írták a vizsgálati anyag szerzői. Emellett megjegyezték, hogy a korábbi pozitív eredményeket olyan sikeresen kommunikálták ezek a cégek, amely alkalmas volt rá, hogy elhitesse az emberekkel, hogy a módszerek valóban működnek, ez pedig tovább torzíthatta a későbbi kutatások eredményeit.
“A placebohatás szelleme ott lebeg minden olyan vizsgálat felett, ahol a kívánt eredmény már előzetesen ismert a résztvevők számára” – írták a kutatók, akik arra is rámutattak, hogy egy széles körben elterjedt nézet szerint az intelligencia formálható, amely szintén alkalmas a vizsgálati eredmények torzítására. Ezzel lényegében kimondták, hogy a korábbi kutatások eredményei hamisak.
A mostani vizsgálatban a GMU kutatócsoportja 50 résztvevőt hívott meg a vizsgálatra, ehhez két eltérő plakátot használtak az egyetem folyosóin. Az első plakáton olyan kifejezések szerepeltek, mint az agyi tréning és a kognitív fejlesztés, illetve nagy betűkkel egy mondat, amely szerint korábbi kutatások kimutatták a módszer hatékonyságát. A második plakát, bár nagyon hasonlított az elsőre, de a vizsgálatban részt vevőknek csupán extra kreditpontokat ajánlottak fel.
Az első plakát kihelyezése után jelentkezőket tekintették a placebocsoportnak, míg a második felhívásra érkezőket kontrollcsoportként használták fel. A létszám azért lett ennyi, mert a 2015-ös korábbi vizsgálatban 19 kutatás eredményeit elemezték, amelyek jellemzően 25 fő részvételével zajlottak. Ez a szám a kutatók szerint már elég nagy ahhoz, hogy statisztikailag is értelmezhető eredményeket produkáljon.
A két csoport tagjainak először szabványos tesztekkel mérték az úgynevezett fluid intelligenciáját, vagyis azt, hogy milyen teljesítményt nyújtanak, ha új információkat kell feldolgozniuk, vagy új, korábban ismeretlen helyzetekben kell feladatokat megoldaniuk. Ezután egy órán keresztül játszhattak valamelyik agyfejlesztő alkalmazással, majd újra ki kellett tölteniük egy hasonló tesztet.
A placebocsoport egy óra elteltével jobban teljesített, ez átlagosan 5-10 ponttal magasabb IQ-értékeket jelentett. A kontrollcsoport tagjainál azonban nem tapasztaltak változást. A kutatók interjúk során igyekeztek felmérni, hogy az egyes résztvevők mit gondolnak az intelligencia működéséről: a placebocsoport tagjai voltak a legbiztosabbak benne, hogy az intelligencia szinte gyurmaként formázható.
A kutatók végkövetkeztetésükben arra jutottak, hogy a korábbi vizsgálatoknál a toborzási módszerek már önmagukban azt eredményezték, hogy egy előszűrt csoport tagjai jelentkeztek a vizsgálatokra, olyanok, akik meg voltak róla győződve, hogy kognitív képességeik ezen a módon fejleszthetőek, ezáltal ők fogékonnyá váltak a placebohatásra.
A tudósok arra is rámutattak, hogy ez a fajta placebohatás nem értéktelen, mivel a jövőben fontos alapját képezheti olyan vizsgálatoknak, amelyek arra irányulnak, hogy pontosan mennyi agyi fejlődést lehet pusztán a placebo által elérni. De ahhoz, hogy ténylegesen választ kapjanak arra a kérdésre, hogy az agyfejlesztő szoftverek jók-e bármire is, olyan további vizsgálatokra lesz szükség, ahol a jelentkezőket teljesen véletlenszerűen, mindenféle korábbi előszűrés vagy prekoncepció nélkül választják ki.
“Ilyen módszertan alkalmazásával valóban megérthetjük, hogy léteznek-e valódi hatásai az agyfejlesztő gyakorlatoknak” – zárták kutatási anyagukat a GMU tudósai, akik felszólították a Lumosityhez hasonló alkalmazásokat fejlesztő cégeket, hogy amíg a további vizsgálatok nem járnak eredménnyel, addig fogják vissza bombasztikus állításaikat.
További cikkek IQ-ról az NLCafén:
- Mennyit ér az IQ-d valójában?
- Okosabb vagy a magyarok kétharmadánál? Most tesztelheted!
- Hogyan függ össze az IQ a boldogsággal?
