Az aranyér a civilizációnk betegsége. A genetika mellett a mozgásszegény életmódunk, a rost- és folyadékszegény táplálkozásunk, a túlsúlyunk is hozzájárulhat az aranyeresség kialakulásához. Ilyenkor a béltartalom túl keménnyé válik, így székeléskor hatalmas nyomás nehezedik a végbéltájéki vénákra, amelyek egy idő után kitágulhatnak.
A legjobb tehát megelőzni. Ehhez egészséges étkezés, rendszeres mozgás az első lépés. Ha a testünk jó kondícióban tartjuk, sokat segíthetünk a szervezetünknek.
Megelőzéshez vezessük be a napi mozgást az életünkbe. Sétáljunk, kerékpározzunk, ússzunk, végezzünk kardiógyakorlatokat. Ezek javítják a keringést, így az emésztésünket is, és a székletürítés rendszeressé válik.
A lazuló kötőszövetünket is megerősíthetjük, napi pár perc ráfordítással. Gátizomtornával ugyanis erősödik a végbél záróizma, ami a kötőszövet állapotát is javítja.
Mikor kerüljük el az edzőtermet?
Én inkább úgy fogalmaznék, mit használjunk és mit ne az edzőteremben?
Amikor aranyerünk van, kerüljük a futópadot, de az is jó, ha futás helyett csak sétálunk. Ha jólesik, használhatjuk az elliptikus trénert.
Súlyokat viszont ne emeljünk, és a hasprést is felejtsük el. Tilos minden olyan mozgásforma, ami erősíti a hasűri nyomást, mert a panaszainkat nagymértékben megnövelhetik.
Gondoljunk csak bele, hogy mondjuk futás közben a felső testünk súlyának nyomása, éppen a végbélre nehezedik, de ugyanígy egy intenzív hasprés is éppen a problémás területre gyakorol iszonyatos nyomást. Ez az aranyér bevérzéséhez és kellemetlen fájdalomhoz is vezethet, és természetesen súlyosbíthatja a betegséget is, nemcsak a tüneteket.
A javaslat tehát az, hogy mozogjunk, csak jól válasszuk meg a mozgásformát. Futás helyett sétáljunk, biciklizés helyett ellipszis trénerezzünk, a “gyúrást” pedig felejtsük el. Helyette “gyúrjunk” a gátizmunkra, és a feszes fiatalos medenceizmokra. A jó hír az, hogy ha nem lesz is kockás a hasunk, de a szexuális életünk cserébe nagymértékben javulhat.
