A 19 éves Henry Szaraz egy ritka betegségben, a Prader–Willi-szindrómában (PWS) szenved, azaz olyan rémisztő állapotban él, ahol a jóllakottság érzése ismeretlen, és csak egy állandóan hajtó falánkság létezik, ami egészen a halálig képes hajszolni a szenvedő alanyt.
Henry már 200 kilót nyom, de ez nem akadályozza meg abban, hogy újra és újra a hűtőhöz járuljon, hogy újra megtömje feneketlen gyomrát. Kétségbeesett édesanyja, Virginia próbálja szemmel tartani falánk fiát, de nincs egyszerű dolga: nem lehet mindig ott, hogy kiverje Henry kezéből a következő csokiszeletet.
Az anyuka élete így is a fiú körül forog: megmosdatja, elviszi a vizsgálatokra, és még arra is ügyelnie kell, hogy elzárja az ételeket és lelakatolja a hűtőt – mielőtt még Henry halálra enné magát. Az édesanya azt mondja, van, hogy csak néhány percig foglalkozik mással, és arra tér vissza, hogy fia elpusztított egy egész üveg mogyoróvajat. Virginia attól tart, a fia egyenes úton halad a cukorbetegség felé, ami még egy lapáttal rátesz majd amúgy is súlyos problémájára.
Virginia nem tudja, milyen jövő vár Henryre, biztos csak abban lehet, hogy ő mindig mellette lesz, és mindent megtesz a fiúért.
