Asperger-szindróma – Mary & Max (2009)
Elsőre talán bizarr lehet, hogy egy ausztrál gyurmafilm szóljon minden eddiginél empatikusabban és a gyerekek számára is érthetően/élvezhetően az Asperger-szindrómáról, de Adam Elliot csodás filmje veszi az akadályt. A sztori egy ausztrál kislány, Mary, és New York-i levelezőtársa, a különc, nagydarab, ugyanakkor gyermeki lelkű Max csodás barátságát mutatja be az egymásnak küldött leveleken keresztül. Ugyan Max megrémül mindennemű szociális interakciótól, és Mary sem épp boldogan él súlyos alkoholizmusban szenvedő szülei társaságában, életük teljesen őszinte és gyermeki ártatlanságú bemutatásával mégis hatással lesznek egymásra, és ugyan egy ilyen történetnek nem lehet igazi happy endje, de a film még a tragédia árnyékában is képes megmutatni a szépet, és azt, hogy az élet minden akadályt legyőzve megy tovább.
Agorafóbia – Jégvarázs (2013)
Elza már gyerekkorában tisztában volt azzal, hogy különleges hatalma van, ám gyorsan rá kellett jönnie arra is, hogy ha nem vigyáz, a hatalmával könnyedén árthat a szeretteinek és az embereknek, akik körbeveszik ők. A fiatal hercegnő igyekszik elzárni magát mindentől és mindenkitől, és egy zárt, teljesen általa kontrollált világban élni, ahol kordában tudja tartani a képességeit. A Disney hercegnős filmje részben arról szól, hogy a testvéri szeretet segítségével hogyan lehet legyőzni a bennünk lakozó félelmeket.
Testképzavar – A kis hableány (1989)
Ariel egy alapvetően irigylésre méltó helyzetből indul ki: mégis csak egy tenger alatti királyság hercegnőjéről beszélünk, ám ő sajnos nem éri be ennyivel. Egyszerűen képtelen kibékülni a saját testével, és valami olyasmivé akar változni, ami természetes úton teljesen lehetetlen. A való életben jó eséllyel egy plasztikai sebészt keresne fel, de a Disney mesevilágában ez nem lehetséges, így marad a varázslás, ám természetesen egy ilyen fokú átalakulásért nagy árat kell fizetni.
Memóriazavar – Némó nyomában (2003), Szenilla nyomában (2016)
A Pixar híres halacskája a Némó nyomában című filmben még főképp csak komikus mellékalak volt, ám a folytatásban már főhőssé lépett elő, nem érdemtelenül. Szenillának a magyar verzióban már a neve is igencsak beszédes, és bár egy olyan elképesztően ritka mentális betegségben szenved, amivel nem túl valószínű, hogy bárki is találkozna az élete során, a két filmből a gyerekek rengeteget tanulhatnak. Főképp azt, hogy hiába sorolnak valakit a mentális zavarokban szenvedők közé, szeretettel, törődéssel és empátiával ő is képes lehet teljes és boldog életet élni, és ennél el sem képzelhetnénk fontosabb üzenetet.
Narcisztikus személyiségzavar – Bolondos dallamok, Hupikék törpikék
Bárminemű kritikára rendkívül érzékenyen reagáló, önmagát gyakorlatilag tökéletesnek gondoló, a megszokottnál sokkal több szeretetet és rajongást igénylő mesehősökre több példát is találni, és a legemlékezetesebbek két rajzfilmsorozathoz kötődnek. A Hupikék törpikék Törpojácája már azzal kitűnik a tömegből, hogy egyfolytában egy tükröt cipel magával, hogy abban nézegesse magát, míg a Bolondos dallamok Pepe, le picije egy bűzös borz, aki el van bűvölve a saját bájaitól, és úgy gondolja, hogy neki képtelenség ellenállni, és ebben a meggyőződésben száll rá az általa kinézett hölgyekre, akik az első adandó alkalommal menekülni próbálnak a narcisztikus hódítótól.
Depresszió – Agymanók (2015)
A Pixar Agymanók című rajzfilmje talán a legszórakoztatóbb mozi az emberi agy működéséről, ami valaha készült, ám még ennél is fontosabb, hogy segít megérteni a gyerekek számára egy súlyos népbetegséget, a depressziót. A film főhőse, Riley ugyanis a gyerekkori depresszió egy jellegzetes formáján esik át, amikor egyik pillanatról a másikra a szüleivel elköltözik a szülővárosából, és ott kell hagynia nemcsak a régi házát, hanem a suliját, a csapatát és a barátait is. Mindent a nulláról kell kezdenie, és erre sokáig negatívan reagál, egyfajta apátiában élve mindennapjait, sőt egy ponton még el is szökik otthonról. A film alaposan körbejárja a benne lejátszódó összes lelki folyamatot, segítve mindenki számára a megértést.
Hiperaktivitás és figyelemzavar – Minyonok (2015)
A minyonok alapvetően szupercukik, és legszívesebben a szobánk falát is kitapétáznánk velük, ám akadnak embertársaink, akik ki vannak akadva az egyfolytában pörgő, folyton csínytevéseken agyaló, hihetetlenül gyorsan és érthetetlenül hablatyoló lényeken, akiknek hiába magyarázza el Gru, vagy bármelyik aktuális gonosz gazda a nagy tervet, ők sosem figyelnek eléggé ahhoz, hogy megjegyezzék azt. Ezek bizony a hiperaktivitás és figyelemzavar tipikus jegyei, melyeknek eredményeit itt hatványozottan figyelhetjük meg a minyonok nagy számának köszönhetően.
Pán Péter-szindróma – Pán Péter (1953), Hook (1991), Pán (2015)
Ha a szakállat leszámítjuk, akkor Pán Péter maga a hipszterek archetípusa, ráadásul ez annyira igaz, hogy még egy mentális szindrómát is elneveztek róla. Mivel a fiú folyton attól fél, hogy ha felnő, akkor képtelen lesz visszatérni Sohaország szigetére, az egyetlen biztonságos út számára, ha lélekben örökre gyerek marad. Mivel a XXI. században egyre többen képtelenek a tartós kapcsolatokra és a felelősségvállalásra, a rajzfilmben még kedvesnek tartott gondolat az örökös gyerekesség kapcsán egyre fenyegetőbben jelenik meg a mindennapjainkban. Ha körbenézel, biztosan te is ismersz magad körül legalább egy-két Pán Pétert.
Olvasnál még mentális zavarokról?
- Így ismerhető fel a mentális betegség kamaszoknál
- A mentális zavarok három jele egy párkapcsolatban
- Így telnek egy mentális beteg anyuka hétköznapjai
