Egy barát a halálban: dúlaként kísérte a fotós a beteg férfit utolsó hónapjaiban

Justine Bursoni fotós akkor találkozott először az “amicus mortis” vagyis a “barát a halálban” kifejezéssel, amikor megfogalmazódott benne a vágy, hogy szeretne segíteni valakin. A latin kifejezést azokra a dúlákra használják, akik nem a születésnél, hanem a halálnál segédkeznek. A dúla rengeteg dologban támogathatja a haldoklót, a gondozásán túl ellátja a szükséges papírmunkát, vezeti a háztartást, de ami a legfontosabb, elkíséri a haldoklót utolsó útján, mellette van, figyel rá, felvidítja, beszélget vele. Justine ekkor még nem tudta, hogy ez a valaki az a férfi lesz, aki dúlaként mellette volt, amikor életet adott fiának.

Justine csak felületesen ismerte Ray-t, csak a szülés alkalmával találkoztak, barátság nem szövődött közöttük. Néha összefutottak a városban, köszöntek egymásnak.

2015-ben aztán a férfinál amiotrófiás laterálszklerózist diagnosztizáltak (ebben szenved Stephen Hawking fizikus is), Justine pedig felajánlotta segítségét: megígérte, tartson bármeddig a betegség, a férfi mellett lesz, cserébe csak annyit kér, engedje meg, hogy kamerájával megörökítse közös útjukat. A férfi igent mondott.

A nő számára a fotózás ólomnehéz pillanatokat hozott, de nem hagyta abba, ráadásul a férfi is támogatta őt, és megtanított neki valami nagyon fontosat: “Ha van valami, ami nagyon fontos a számodra, amit megtennél, amit kimondanál, tedd meg! Tedd meg most!”

“Ray-nek köszönhetően nem félek többé a haláltól, és mélyebb hálát érzek azért, hogy élhetek.”

Ray 2016. augusztus 8-án aludt el, három nappal az 57. születésnapja után.

via Feature Shot