Dr. Ungár László onkológus-sebész-nőgyógyász volt a világon az első, aki csapatával olyan terhesség alatti méhnyakrákműtétet végzett el, amikor a daganat eltávolítása sikeres volt, és az anya egészséges újszülöttnek adott életet.
Ha a méhnyakrákot kezdeti stádiumban diagnosztizálják, akkor nagyon jók a gyógyulási esélyek, azonban később képezhet áttéteket, ekkor már sok esetben nem tudnak segíteni sem az orvosok, sem a kemoterápia. Mivel egyre több fiatal nőnél diagnosztizálják ezt a betegséget, ezért a fertilitás, azaz a termékenység megőrzése volt az egyik legnagyobb kihívás. Ez a betegség kezdeti stádiumban nem a méhtest felé terjed, ezért az orvosok gyorsan rájöttek arra, hogy a beteg túlélési esélyei nem csökkennek akkor sem, ha nem az egész méhét és a petefészkét távolítják el az érintettnek, hanem csak a beteg szöveteket. Így megmaradt az esélyük ezeknek a nőknek arra, hogy később, gyógyultan gyermeket szülhessenek.
Régebben ez a betegség az ötven körüli nőket támadta meg leginkább, mára azonban a harminc-harmincöt éves, vagy annál fiatalabb nők között is egyre gyakrabban előfordul. Feltételezések szerint az életmódból adódik: azoknál a nőknél alakul ki relatív valószínűséggel, akik nagyon fiatalon kezdenek szexuális életet élni, és gyakran váltogatják a partnereiket. A dohányzás is növeli a betegség kialakulásának lehetőségét, és sajnos a szülések számával is nő a méhnyakrák előfordulásának kockázata. Vagyis a fiatal, sokgyerekes anyukák sokkal nagyobb eséllyel kapják meg ezt a betegséget, mint mások.
“Tapasztalataim szerint fiatal, még nem vagy csak egy gyermeket szült nőknél a daganatos diagnózis miatti félelmet legalább olyan súllyal tetézi az a kérdés is: lehet-e még gyerekük? – mondja dr. Ungár László. – Nem vagyok perfekcionista, én azt mondom, hogy elég kétévente méhnyakrákszűrésre menni, de kétévente kötelező. Sajnos nálunk egy elég szűk réteg jár el ezekre, pedig évente ezer új megbetegedést diagnosztizálunk. Nem szabad megvárni, míg már maga a betegség tüneteket produkál, ezért is fontos a szűrés, ami a betegség előtti állapotot is kimutatja, és egy egyszerű, ambuláns rutinműtéttel megelőzhető a baj. Ilyenkor a méhnyak megváltozott hámszövetét egyszerűen eltávolítjuk a méhszájról, és a beteg nyugodtan hazamehet.”
A méhnyakrák tünetei csak akkor jelentkeznek, ha a betegség már kialakult. Ilyenek a kontravérzés (vagyis az együttlétet követő vérzés), a rossz szagú hüvelyi folyás és az “összevissza” vérzés, vagyis a normál cikluson kívüli vérzések.
Évtizedekkel ezelőtt általános volt az az orvosi felfogás, hogy a rákos diagnózis egyetlen feladatot ad a beteget kezelő orvoscsoportnak: a halál elkerülését. Akkor még sem a sebészetben, sem a sugárterápiában, sem a gyógyszeres kezelésekben nem voltak a maihoz fogható eszközök, eljárások és gyógyszerek, és a gyógyulási esélyek is lényegesen rosszabbak voltak. A kezeléseknél nem mérlegelték, hogy az esetleges gyógyulás után milyen életmódbeli nehézségek várnak a betegre. Mára ez megváltozott, és az időben felfedezett rosszindulatú daganatok gyógyulási esélye, illetve a rák után megélhető évek száma folyamatosan nő. Így aztán az orvosok egyre nagyobb figyelmet szentelnek a terápiák hosszú távú mellékhatásainak elkerülésének vagy csökkentésének. A termékenység megőrzése azonban csak második szempont lehet, ezt csak akkor ajánlják fel az orvosok, ha ezzel az alternatívával nem veszélyeztetik a beteg életét.
“Nyilván ezek a tények is közrejátszottak abban, hogy szerettünk volna egy olyan műtéti módszert kialakítani, amivel az éppen várandós anyuka is megműthető, és a baba is épségben megszülethet. Egyébként a méhnyakrákszűrést terhesség alatt is el lehet és el is kell végezni, nem árt a babának. Az, hogy a módszerünk megszületett és működik, igazi sikertörténet. Az elmélete sem komplikált: ha a méhnyakrák kezdeti stádiumban van, akkor csupán a hüvely felső 1-2 centijét, a méhnyakat a csontos medencéhez rögzítő szalagokat vesszük ki. Ez egy négy-hat órán át tartó műtét, nem zavarja meg magát a terhességet, és az anya a későbbiekben is vállalhat gyereket, tehát a termékenységet sem érinti” – mondta el Ungár professzor.
A méhnyakrák a nők második leggyakoribb daganatfélesége, és Ungár professzorék módszerét Kolumbiától Indonéziáig mindenütt használják. Csapata az elmúlt évek alatt több száz ilyen műtétet végzett.
Mi a méhnyakrák?
A méhnyakrák a méh alsó, elkeskenyedő részén, a méhnyakon, hosszú évek alatt lassan, lényegében panasz és tünetmentesen kifejlődő rosszindulatú daganatos betegség, amelynek kialakulásában a humán papilloma vírus (HPV) fertőzése is fontos tényező. A rákot okozó vírus mai tudásunk szerint főleg emberről emberre, alapvetően nemi úton terjed, de előfordult a betegség olyan asszonyoknál is, akik soha nem éltek nemi életet. Az aktív nemi életet folytató nők mintegy 80 százaléka valamelyik életszakaszában megfertőződik a vírus valamelyik típusával. A panaszok és a beteg által is észlelhető tünetek gyakran már olyan előrehaladott állapotban jelentkeznek, amikor teljes gyógyulást eredményező beavatkozásra nem nagyon van lehetőség. A rendszeres szűrővizsgálatok lehetővé teszik a korai, még rákmegelőző állapotok felismerését, és lényegében teljes gyógyítását. Emellett ma már hatékony vírusellenes védőoltások is léteznek. Maga a betegség hosszú évek alatt, igen lassan fejlődik ki, és panaszokat nagyon sokáig nem okoz.
