Amiről az orvos nem mindig beszél – az új havilap címe úgy hangzik, mint a legrosszabb clickbait-cikkek és az “EZT A NŐT UTÁLJÁK AZ ORVOSOK” stílusú kattintásmágnes online reklámok, amelyek jellemzően túlárazott sarlatánságot, esetleg akciós mobilt kínálnak a gyanútlan internetezőknek.
Az Amiről az orvos nem mindig beszél a brit What doctors don’t tell you című – hasonlóan nívós – lap magyar kiadása. Utóbbiról azt érdemes tudni, hogy az újságírás egyik etalonjának tartott The Times orvosok és tudósok támogatásával indított kampányt ellene rémhírterjesztésért. Illetve megjegyezhetnénk azt is, hogy a brit reklámfelügyelet tucatnyi törvénysértő, megtévesztő vagy egyéb módon problémás reklámot azonosított az újság hasábjain. Esetleg még annyit hozzátehetünk, hogy a British Medical Journal – a világ egyik legelismertebb orvosi szaklapja – is megállapította, hogy az újságban szereplő cikkekben egyaránt találhatóak komoly csúsztatások, szenzációhajhász főcímek, illetve kifelejtett mellékhatások is.
Az első magyar szám címlapja hasonlókat ígér: a borítóról megtudhatjuk, hogy a ketogén diéta kiéhezteti a rákot, hogy a mobilsugárzás testközelben rombol, illetve kérdés formájában jelenik meg egy izgalmasnak tűnő téma, amely szerint a mammográfia mégsem ment életet.
A lap, ami lerántja a leplet az orvostudomány és a gyógyszerlobbi összeborulásáról
Mielőtt azonban egyből ráhúznánk a vizes lepedőt az Amiről az orvos nem mindig beszél első számára, ellátogattunk a lap indulása alkalmából rendezett budapesti sajtótájékoztatóra. Itt Kocsis András Sándortól, a Kossuth Kiadó vezérigazgatójától megtudhattuk, hogy annak idején Semmelweiset is mindenki őrültnek nézte, mivel egy olyan tradicionális felfogás ellen kellett harcolnia, amelyről bebizonyosodott, hogy hibás volt. Felteszem, itt arra gondolt, hogy Semmelweis a kézmosás fontosságát hirdette az orvosok körében, de heves ellenállásba ütközött.
“Egy orvos házaspárral, barátaimmal beszélgettem a lapról, akik azt mondták, egyáltalán nem baj, hogy máshonnan közelítjük meg a témát – mondta Kocsis. – Az a helyzet, hogy nagyon sok mindent nem tudunk. Tudjuk, hogy 100 prosztatarákos tünetből mindegyiket meg kell operálni, annak ellenére, hogy csak 10 százalék válhatna agresszívvé, de nem tudjuk, hogy melyik ez a tíz százalék. Szóval mindig kellenek az új ismeretek. Amikor az ember elmegy egy orvoshoz, akkor az az orvos is azt mondja, hogy menjünk el két másik helyre is. A lényeg, hogy szó sincs arról, hogy ne tisztelnénk az orvoslást, de ott vannak olyan módszerek is, mint a kínai orvoslás vagy az Ájurvéda. Utóbbiról néhány éve még senki sem tudott, pedig néhány ezer éves empíria áll mögötte.”
Ezen a ponton átveszi a szót Molnár Gabriella főszerkesztő, akitől megtudjuk, hogy az Amiről az orvos nem mindig beszél című lapban “egészségüggyel foglalkozunk, de időnként elmegyünk az ezotériáig is”. Molnár hozzáteszi, hogy ebben szakmai tapasztalata fog segíteni, “természetesen nem orvosszakmai”. Elmondása szerint a lap a “naiv olvasónak szól, akik időnként betegek, mint ahogy mi is azok vagyunk néha – tehát ezen a téren mi is szakértők vagyunk”.
A kissé nyakatekert érvelés – amely szerint egy átlagember, aki időnként beteg, maga is szakértője az egészségnek, nem csak azok, akik orvosi egyetemet végeztek – végül oda fut ki, hogy “attól, ha kevesebbet járunk orvoshoz, nem leszünk betegebbek”. Illetve hogy azokból az ismeretekből, “amiket egy papíralapú magazin át tud adni, felépíthető egy olyan tudás, amire szükség van”. Hogy ez a tudás pontosan mi, az nem derül ki, az viszont igen, hogy ha rendszeresen forgatja az ember a lapot, olyan szemléletet kaphat, amely alapján, ha kifejezetten érdeklődik a témák iránt, akkor tovább is léphet. Igaz, ehhez angolul is kell tudni, mert akkor már az interneten kell keresgélni, nem a lapot olvasni, de aki esetleg nem tud angolul, annak ott a magyar cikk, elolvashatja.
Ez a kissé körkörös érvelés tehát, ha jól értem, azt jelenti, hogy ha a lapban olvasok egy cikket, ami felkelti az érdeklődésemet, de nem tudok angolul, akkor újra elolvashatom a lapban szereplő magyar nyelvű cikket.
Vállaltan bulvár, az eladások érdekében
A lap már ránézésre is olyan, mintha egy késő kilencvenes évekből származó pletykalap és egy kozmetikai reklámújság szerelemgyereke, amely a készítők szerint az eladásokat hivatott szolgálni.
Házi kedvenceinket sem szabad túlgyógyszerezni ám!
“Nagyon fontos a lap hitelessége, ez nem áll szöges ellentétben azzal, hogy kiállítása a bulvárra hajaz – mondta Molnár Gabriella. – A címek próbálnak figyelemfelkeltőek lenni, vásárlásra ösztönöznek, de hát az anyagi érdekünkön kívül, mert ezért kerül a piacra a magazin, arra is való, hogy felhívja a megjelenő lapok tömegében a figyelmet.”
A sajtótájékoztatón megszólalt a lap szakmai konzulense, Szendi Gábor is, aki elmondta, hogy az orvostudomány, a 40-es, 50-es években megélt hőskora után mára válságba jutott. A XX. század derekán még rengeteg felfedezés történt, amelyekkel kapcsolatban Szendi hozzátette, “a felfedezések mindig véletlenül történnek”. Szerinte akkor még az orvosoknak más volt a gondolkodása, ugyanis akkor még küldetéstudatuk volt és meg akarták gyógyítani a betegeket. Ma viszont már csak olyan orvosok vannak, akik a szakmai protokollokat szolgaian követik, amelyet egyébként is a gyógyszeripar diktál, amely kivásárolta az orvostudományt. Ha pedig a szakmai protokollokat alátámasztó elméletek felett már eljárt az idő, azokat mesterségesen életben tartják, természetesen a gyógyszeripari érdekek miatt.
“Mert így lehet eladni!”
A sajtótájékoztatón az is elhangzik, hogy az utóbbi időben kialakult egy tudományellenes hangulat, illetve mindenféle fél- és áltudományos irányzatok ütötték fel a fejüket, az emberek pedig hamis kezeléseket kapnak, hatástalan bogyókat szednek és nem gyógyulnak. A készítők szándékai szerint a lap rámutat ezekre a visszásságokra, és megkérdőjelezi azokat az erőltetett orvostudományi gyakorlatokat, amelyek hatására “azt tapasztalják az emberek, hogy felesleges műtéteken esnek át, szedik a gyógyszereket”, de nem gyógyulnak.
Amikor arról kérdezem a készítőket, hogy ha az a céljuk, hogy olvasóik egészségtudatosabbak legyenek, miért éppen egy olyan külföldi lapot adtak ki magyarul, amelynek éppen a hitelességgel voltak problémái a közelmúltban.
“Különbözőképpen látjuk a világot – kezdte válaszát Szuba Jolanta kiadói igazgató. – Annak idején elég nagy sajtója volt, hogy valaki megtámadta a lapot. Ha jól tudom, annyi volt az eredménye, hogy bizonyos helyeken nem árusították. Az itteni gárda nagyon tapasztalt, a lap több országban rendkívül sikeres és nagyon kiegyensúlyozott.”
“Minden cikk végén ott vannak a források. Mi segíteni akarunk és hiteles információkat adni – tette hozzá Molnár Gabriella. – Énszerintem ez a lap nagyon hiteles.” “Mert így lehet eladni!” – kiabálja be valaki a közönségből. “Az is igaz” – helyeselnek a kiadó részéről.
A nagy kutatások mit sem érnek, ha a kis kutatócsoportokat lesöprik a színről!
“Jogos a kolléga kérdése – reagál Kocsis András Sándor. – Minden szkepszissel egyetértek, erre nagyon odafigyelünk. Vállaljuk, hogy a lapban megjelenik a bulváros megközelítés, mert valahogyan ki kell emelkednünk a szcénából. Ebben van üzleti megfontolás is, de ez nem kérdőjelezi meg, hogy hitelesek szeretnénk lenni.”
“Én nem tudok másolni, nekem gondot okozott, hogy teljesen bele tudom-e tenni a kreativitásomat olyasmibe, ami nem eredeti magyar elgondolás – mondta Molnár Gabriella. – Ugyanakkor van néhány – illetve a lap legnagyobb része – fordítás, de ezeket alkalmazzuk a jelenre, Gáborral állandó forródrótban vagyunk, hogy ellenőrizzük, mi érvényes és mi nem. Ha visszajelzéseket kapunk, azok alapján változni fogunk mi is.”
Bár hatástalan, azért ők foglalkoznak vele
Feltétlenül rá kell kérdeznem a homeopátia kérdésére, amelyről tudományos elemzések igazolhatóan bebizonyították, hogy hatástalan, a lap brit kiadása mégis foglalkozik vele.
“Én szeretném, Gábor nem szeretné, ha lenne a lapban homeopátia” – válaszol Molnár Gabriella.
“A lap indulásakor óvtam mindenkit a homeopátiás cikkektől, mert én magam is azon a meggyőződésen vagyok, hogy a homeopátia hatástalan – tette hozzá Szendi Gábor. – De nem én szerkesztem a lapot, erre pedig van egy társadalmi igény. Gyávaság lenne nem foglalkozni ezzel, hogy nehogy megtámadjanak minket.”
Szendi azt is elmondja, hogy a lap minden számában szerepelni fog egy-egy “csodás gyógyulás” története, amely olyan embereket mutat be, akik évekig járták az orvosokat, de nem sikerült meggyógyítani őket. Később aztán mindenféle egyéb módszerekkel – gyógyteák, homeopátia, reikigyógyítók – mégis helyreállt az egészsége.
“Ezzel nekem is van problémám, mert honnan tudjuk, hogy ezek közül mi hatott – tette hozzá Szendi. – De végül is a tapasztalat az, ami a legtöbbet éri. Ha valaki meggyógyul mindenféle nem tudományos módszereket alkalmazva, annak mégiscsak van egy olyan üzenete, hogy azt az embert tudományos módszerekkel nem tudtuk meggyógyítani, nem tudományos módszerekkel pedig igen. Persze azt nem tudjuk kitalálni, hogy mi hatott rá.”
A lap legnagyobb része fordítás
A sajtótájékoztató legerősebb végszavát Tar Ildikótól, lap szerzőjétől, az ELTE magyar–történelem szakán végzett írótól kapjuk, aki elmondja, hogy szülei orvosok, és sokat mozog orvosok körében, így tőlük tudja, hogy “a bölcs orvosok mindig azt mondják, hogy mindent megtettek, de isten gyógyította meg a beteget – és ez az, amit sokan elfelejtenek”.
Én pedig egy, Molnár Gabriella főszerkesztő márciusi köszöntőjéből idézett gondolatot tennék még mellé: “Az unalomig ismert egészségmagazin-témákat már mindnyájan kívülről fel tudnánk mondani, ha pedig a neten kezdünk el keresgélni, akkor esünk csak igazán zavarba! Persze, ott mindenről szó van, mindent meg lehet találni. Leginkább azonban értékesítési célzattal akarnak meggyőzni egyik vagy másik csodaszer előnyeiről, és ritkán találjuk meg az információk mögött az érveket, bizonyítékokat.”
Sajnos ez az, ami az Amiről az orvos nem mindig beszél első számára is kicsit mintha igaz lenne. Hiába sorakoznak ugyanis a cikkek végén a kutatásokra utaló hivatkozások, ha azok közül kimaradnak az aktuális narratívának éppen ellentmondó információk. Egy példa erre a mobiltelefonok sugárzása és a rák közötti kapcsolatot boncolgató írás, amelyből éppen csak azok az információk hiányoznak, amelyek a cikk mondanivalóját (a kutatások szerint a mobil márpedig rákot okoz) gyengítenék (hogy például az amerikai National Cancer Institute kutatásainak jelentős része arra a megállapításra jutott, hogy nincs összefüggés a mobiltelefon használata és a rák kialakulása között). Az ilyen és ehhez hasonló eredményeket olyan lendületes mondatokkal söprik le a cikkekben, hogy: “Az elmúlt 20 évben rengeteg tanulmány született a mobiltelefonok és más vezeték nélküli eszközök […] használatának biztonságos voltáról, és szinte mindegyik arra a következtetésre jut, hogy ezeknek az eszközöknek nincs jelentős egészségkárosító hatásuk. Mindazonáltal a 2000-es év közepén egy csapat tudós BioInitiative Working Group néven nem hivatalosan összefogott. A főként vezeték nélküli sugárzással foglalkozó tudósokból álló csoport éles kritikával illetve a különböző hivatalos elemzéseket, és a mobiltelefon számos egészségkárosító hatásáról számoltak be, amelyekről az Európai Bizottság tudósai nem vettek tudomást, vagy egyszerűen komolytalannak állítottak be.“
Talán nem véletlen, hogy a most megjelent első magyar lapszám első oldalán külön kiemelt kiadói állásfoglalás szerepel, amely szerint a Kossuth Kiadó nem javasolja, hogy bárki az újságban olvasható információk (vagy mások példája alapján) öngyógyításba fogjon, esetleg ne tartsa be, vagy megszakítsa az orvos által előírt terápiát.
