Nőket kérdeztünk, arra voltunk kíváncsiak, hogyan élték, élik meg a változókort. Mariann többek között arról mesélt, hogy miután ráébredt, hogy teljesen természetes, ami vele történik, és megértette, nincs egyedül a problémájával, másképpen gondolt a klimaxra.
“Nekem 49 éves koromban kezdődött a klimax. Éjjelente felébredtem, rám tört a forróság, izzadni kezdtem. Aztán már napközben is gyakran éreztem, hogy melegem van. A kivörösödést utáltam, de nem tudtam mit tenni. A vérnyomásom is magasabb lett. Az ébredések eleinte nem viseltek meg, de később már fáradékony lettem, és éreztem az alváshiányt. A férjem már az elején észrevette, hogy szenvedek, és állandóan azt mondta, hogy menjek el orvoshoz, és kérjek segítséget.
Végül bejelentkeztem nőgyógyászhoz, olyanhoz, akit a klimax kapcsán ajánlottak. Azt hittem, a gondom egyedi, és úgy is viselkedtem, mintha szégyellnem kellene a problémámat. De a váróban több olyan középkorú nő ült, akik a változókorról beszélgettek. Ekkor esett le, hogy ami velem történik, egy teljesen természetes folyamat, és jól tettem, hogy segítséget kérek. Az orvos elmagyarázta, hogy mi zajlik a szervezetemben, és felvázolta a lehetőségeimet. A férjemnek elmondtam mindent, így ő is toleránsabb lett.”
Fotó: Illusztráció“Ahogyan a doki mondta, az életmódváltás segített a legtöbbet. Elhagytam a felesleges ételeket, és olyan egészséges kajákat választottam, amelyekről tudom, hogy a testemnek is jók. Havonta egyszer eljárok kozmetikába fodrászhoz és masszázsra is. Inkább erre költök, nem vásárolgatok annyit. A nőiességemnek jólesik a kényeztetés. Meg kellett előznöm a bajt, ugyanis nehezen viseltem volna a nőiességem elvesztését. Most viszont már tudom, hogy nem sok minden változott, ugyanolyan jó nő tudok lenni, ha összeszedem magam. Sőt az életmódváltástól még több önbizalmam lett. Mindenkinek azt mondom, aki kérdezi, hogy fontos orvoshoz menni és segítséget kérni.”
