John Guillebaud, a University College London professzora nemrégiben publikált kutatásában a menstruációs fájdalmak és a szívroham fájdalmai közé tett egyenlőségjelet. Az esetlen hasonlítgatás persze még mindig csupán azért szükséges, mert az egészségügy egyszerűen nem hajlandó valódi problémaként kezelni az infantilizálóan csak “havibajként” aposztrofált női nyavalyát.
Bár a menstruáció körüli tabu az elmúlt évek közösségi médiás kampányainak és a feminista hangoknak köszönhetően eléggé megrepedezett, az egészségügyi falakat még mindig nem sikerült lebontani. Hiába vannak olyan nők, akiknek rendszeresen jelentkező, fájdalmas menstruációjuk (amely ilyenformán egyébként krónikus betegségnek számít) rontja az életminőségüket, az orvosok által javasolt megoldás még mindig sokszor a meleg vizes tömlő meg a “majd elmúlik”. És különben is, szedje már össze magát, hát minden nő el tudja viselni…
A gond persze alapvetően azzal van, hogy a nők fájdalmait eleve nem veszik komolyan. Egy másik friss kutatás szerint a férfiaknak átlagosan 49 percet kell várniuk a hasi problémáik kezelésére, míg a nőknek 65-öt. A torz képet a szexista sztereotípiák táplálják, miszerint a nők mindig túloznak, nem viselik el a fájdalmat, és amúgy is hisztérikusak (pláne, mikor menstruálnak, ugye).
A következő lépcső tehát az lenne, hogy a nőknek felállított speciális, menstruációs fájdalmakat kezelő klinikák mellett az egészségügyi ellátás minden szintjén komolyan vegyék és annak megfelelően kezeljék a menstruációhoz kapcsolódó problémákat. Mert ez nem “hiszti”.
