Hány kilóról indultál?
Olyan mérleg, ami engem mért volna, nem nagyon van, úgyhogy most derült ki, mikor a kórházba mentem, hogy segítsenek a fogyásban, hogy 222,6 kilóról indultam. Sosem volt elég erőm hozzá, hogy kitartsak, sokszor lefogytam kétszámjegyű kilót, de mindig visszajött. Ezért is ez most életmódváltás, nem időszakos fogyókúra.
Hogy kerültél a kórházba, egészségügyi problémáid lettek?
Nem volt konkrét egészségügyi szövődménye a túlsúlyomnak, de egyrészt kényelmetlen ekkora súllyal élni, másrészt pedig a barátaim addig mondogatták, hogy bele fogok halni, hogy végül elkezdtem keresni a lehetőségeket, hogy hol tudnak segíteni. Először a Nyírő Gyula kórházba mentem, ahol közölték, hogy ők anorexiásokkal és bulimiásokkal foglalkoznak, innen átirányítottak a Minnesota részleghez, ahol viszont gyógyult szerencsejáték- és alkoholfüggőket kezelnek. Azt gondolták, hogy engem evésfüggőséggel ugyanúgy kell kezelni, mint egy gyógyult alkoholbeteget, de amúgy én lettem volna az első, akinél az evéssel kapcsolatban ezzel próbálkoznak.
Kikérdeztek az életemről, és kiderült, hogy szerintük a hobbim (szerepjátékos vagyok) egy függőség, tehát akkor más függőségre is hajlamos vagyok. Ami egyébként akár igaz is lehet, de a szerepjáték és az evés ilyen irányban biztosan nem függ össze.
Hogy találtál rá végül a mostani kórházra?
Saját erőből kerestem meg a Lipid Ambulanciát a Szent Imre kórházban, senki sem irányított ide, egy szakember sem javasolta. Csak egy háziorvosi beutaló kellett hozzá, a kórházban elbeszélgetett velem egy főorvos és egy ápolónő, majd kaptam időpontot, hogy mikor feküdhetek be egy hétre, amikor 600 kalóriás étrenden tartanak. A kezelés úgy néz ki, hogy hétfőtől péntekig vagy bent, az étrend mellett egy pszichológus-edző előadásait is meghallgatod, van dietetikus, aki nagyon részletesen elmagyarázza, hogy mit kéne enni és mit nem, vannak filmvetítések, hogy mit lehet főzni, sütni, és mindennap van egy 45 perces reggeli torna is mellette.
A 600 kalória mellett nem éheztél?
Azt nem mondom, hogy jóllakott voltam, de hozzá lehet szokni. A kefírhez például mindig lehetett rakni búzakorpát, ami eltelített. A nap fénypontja volt az ebéd, szinte csak akkor kaptunk szilárd táplálékot, de egyébként finom ételeket adtak. Az eddig bent töltött idő alatt egy olyan étel volt, amit majdnem otthagytam. Az öt nap végén adnak egy zárójelentést és egy diétát, én az 1200 kalóriás étrendet csinálom azóta is. Adnak segédanyagokat is elektronikusan, a szakácskönyvtől kezdve a mintaétrendig mindent, és rendkívül segítőkészek mindenkivel. Sajnos olyanok is bekerülnek, akiknek nem kéne, akik nem akarják igazán a változást, nem tartják be a javaslatokat, aztán csodálkoznak, hogy nem fogynak. És vannak, akiknek más, komolyabb probléma miatt nem megy a dolog. De ezeket továbbirányítják más osztályokra.
A napi mozgást hogy bírtad?
Kemény volt, beszórtak a normál tornára – gyógytornász tartja, vigyáznak ránk –, durva izomlázam volt. De ez nekem különösen nehéz terület a nagy túlsúly miatt.
Aztán még egyszer visszamentél.
Annak, hogy visszamenj a kórházba egy újabb körre, az a feltétele, hogy otthon fogyj minimum két kilót. Ehhez képest én a kórházban fogytam négy nap alatt 6 kilót, aztán mire visszamentem a második körre – két hónap múlva –, már 32 kilóval voltam kevesebb. A második körben aztán további 4 kilót fogytam. A lényeg, hogy otthon is tartania kell magát mindenkinek, de egy ilyen alacsony kalóriatartalmú diéta orvosi ellenőrzés nélkül tényleg veszélyes hosszú távon. Ezért kell a kórházi felügyelet.
Simán megy otthon is az új életmód betartása?
Valójában nem nehéz ez, csak be kell tartani azt, amit mondanak és számolgatni a kalóriákat. Két pofára bírnék továbbra is zabálni, maga az evés élvezetet okoz nekem, de nem teszem, mert eldöntöttem valamit, amit végig is viszek. Azt mondták erre a kórházban, hogy a férfiak előbb szoktak lefogyni, mert ha egy férfinál beüt a ménkű agyban, akkor annyira makacsok, hogy végigcsinálják. Arra kell figyelni, hogy könnyű azt mondani, hogy 10-20 kalóriával többet eszem naponta, de a többlet ugyanúgy lerakódik tőle, csak hosszabb idő alatt. Így lehet észrevétlenül meghízni! Úgyhogy ezt nagyon szem előtt tartom mindennap.
Teljes mértékig nem lehet mindent kiiktatni az étkezésből, ami örömet okozott addig, úgyhogy nekem az vált be, hogy naponta egyszer olyat eszem, amit nagyon szeretek, a következő étkezés rovására akár. A lényeg a napi összkalória, tehát ha ebédre olyan étel volt, ami több kalória, akkor a vacsorát megrövidítem annyival. Persze ez nem jó, de az ember esendő.
A legjobban a csehszalonna és a császárszalonna hiányzik, de ezt egyetlen egyszer mertem enni, amióta belevágtam.
Ez nem fogyókúra, hanem egész életre szóló életmódváltás. Van, amikor nagy zabálhatnékom van, ilyenkor paradicsomot eszem. Pedig ezt is meg kéne állnom. Lemondásokkal jár, de büszke vagyok rá, hogy képes vagyok megcsinálni. Ha kicsúszok a kalóriákból, akkor nem büntetem magam, csak visszatérek a rendes kerékvágásba, tovább lendülök. Ugyanígy nem jutalmazom magam kajával, és nem is éhezem, mert az már rég rossz, ha valaki folyton éhesnek érzi magát, abból csak nagy zabálás lesz, fogyás nem. Mindig eszem, amikor éhes vagyok, olyat, ami belefér az étrendembe és épp csak annyit, hogy ne legyek éhes. Ennek az egésznek az az értelme, hogy ne éhezzünk. Ezért a sok hosszú felszívódási idejű összetevő.
Mi az, amit teljesen kiiktattál?
Például a rizst teljesen elhagytam, kuszkuszt eszem helyette, ami zseniális, mert villámgyorsan elkészíthető, és lehet édesre és sósra is csinálni. Lecseréltem a fehér lisztet, cukrot. Először mindent édesítővel ettem, ittam, mert annyira hiányzott a cukor, de most már nem okoz problémát. A víz nagyobb gond, mert 3 litert kellene inni, de nem bírom, úgyhogy kis citrommal vagy édesítős szörppel javítom fel.
Az elején viccesen vásároltam, mindennek böngésztem a címkéjét, de most már be tudom lőni, hogy mondjuk a reggeli 300 kalória, ebéd 600, vacsora pedig megint 300, és nagyjából tisztában vagyok azoknak az ételeknek a kalóriatartalmával, amiket enni szoktam. A nagy különbség az adagokban van, hogy régebben a paradicsomhoz 60 deka szalonnát ettem, ma meg három darab virslit. Nekem az az módszerem, hogy ha kicsit kevesebb, az nem baj. Csak több ne legyen.
Ami érdekes, hogy rohamosan visszatért a mozgáskészségem, meg tudok fürödni normálisan, elférek rendesen a fürdőben, de emiatt sokszor túllövök a célon, túlmozgok, és ettől brutális izomlázam lesz napokig.
Meg persze a bőrt majd le kell nyirbálni rólam, az már most látszik. Az a durva, hogy ezt a sebészeti beavatkozást majd állja a TB, de például a gyomorbypasst már nem, pedig azzal életeket lehetne sokszor menteni.
Benned is felmerült ezek szerint a gyomorműtét gondolata?
Végigjártuk persze a lehetőségeket, de másfél milliós kiadás lett volna, amire nem vállalkoztam. Ha ingyenes lenne, elgondolkodnék rajta, hogy még akár most is belevágjak a műtétbe, mert nagy segítség lenne. De amit a legtöbben nem tudnak, hogy a hátralevő életében minden műtött orvosi segítségre szorul! Állandó ellenőrzésre, esetenként havonta vitamininjekciókra van szükségük.
Mi a cél?
Most már 190 kiló alatt vagyok, összesen 100 kilót szeretnék leadni. Nincs konkrétan kitűzve elém, hogy hány kiló szeretnék lenni, csak addig akarok fogyni, amíg tudok, és amíg az egészséges szinten belül maradok. Nálam ez 110-120 kiló körül már hatalmas eredmény lesz a túlméretezett csontozatom és vázizomzatom miatt. Ebből majd még lejön a fölös bőr. Ha már az egészség rovására megy a fogyás, akkor nincs értelme.
