Amikor elkezdett zavarni a bikinivonalamon és a lábamon növő szőr, akkor egyetlen lehetőséget láttam magam előtt, és ez a gyanta volt. Szorgalmasan jártam kozmetikushoz, szisszenés nélkül tűrtem a fájdalmat, amivel elértük, hogy egy-két hétig ne zavarjanak a pici szőrszálak. Aztán észrevettem, hogy sokszor attól a ténytől, hogy a forró gyantával megrántják a bőrt, a szőrszálak egy része befelé fordul, és a bőr alatt nő tovább. A kozmetikusom szerint ez teljesen normális, tűvel ki kell piszkálni finoman, és ennyi. Csakhogy így mikrosebek lettek a lábamon, és már nemcsak az zavart, hogy csupán egy hétig sima a testem, mert a rohadt szőrszálak nőnek, és legalább három hét kell ahhoz, hogy újra gyantázni lehessen (vagyis két hétig tuti nem mutogattam senkinek sem a lábamat), hanem az is, hogy pici piros foltok tarkítják a bőrömet.
Egyszer a nővérem kipróbálta otthon a hideg gyantát. Kétségbeesve hívott, hogy nem tudja letépni a lábáról, mit csináljon? Végül higítóval mosta le, én pedig más kárán megtanultam, hogy ezt soha, de soha!
Szőrtelenítés, de hogyan?
Nem adtam fel, mentem rendszeresen a kozmetikushoz, téptek, rángattak mindenfelé, mert azt hittem, hogy ennek meglesz a gyümölcse, és egyszer csak arra ébredek majd, hogy nem nő szőr a lábamon, vagy csak kevesebb. Vagyis ritkul a gyantázás hatására. De ez valahogy nem akart bekövetkezni… Fizettem, szenvedtem, és ez így ment húsz éven keresztül. Arról nem is beszélve, hogy az intim helyeken iszonyúan fájt egy-egy nagyobb szőrcsomó eltávolítása. Egy hétig élvezettel szemléltem gusztusosan sima testfelületeimet, aztán két hétig takargattam, mígnem meguntam.
Vettem magamnak egy borotvát, és kipróbáltam, milyen, amikor a simaság rajtam múlik. Az első pár alkalom nem volt jó, többször megvágtam magam, és nagyon hosszú ideig tartott az egész procedúra. Fura pozíciókban próbáltam hozzáférni a nehezen elérhető részeimhez, igyekeztem kitapasztalni, melyik szőrszál merről nő, hogyan érdemes eltávolítani. Azt viszont nagyon élveztem, hogy én döntöm el, mikor leszek makulátlanul sima, és ez egy forintomba sem kerül. Jó, a borotvahabért fizetni kell, de másért nem. Aztán egyre jobban belejöttem, és vettem magamnak egy jó borotvát, amivel már sosem vágtam meg magam, nem egy eldobható vacakot, és mostanra 10 perc alatt sikerül simává varázsolnom a testemet. Már nem kell kiszámolnom a nyaralás és a gyantázás időpontját, nem kelt pánikot, ha hirtelen strandra akarunk menni, mert 10 perc alatt elérem a kívánt állapotot.
Talán a kádban a legkényelmesebb a borotválkozás
Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy az epilálást is kipróbáltam, de a bikinivonalamon annyira fájt, hogy az csak egy nagyon rövid kaland lett az életemben. Párszor nekifutottam, de végül potyogó könnyeimet törölgetve úgy döntöttem, hogy ezt soha többé. Inkább leszek jeti, csak ezt ne kelljen csinálni!
Már nincsenek beforduló szőrszálak, és pici sebek a lábamon, csak arra kell ügyelnem, hogy ne lustálkodjam el a 10 perces borotválkozást, és így bármikor vehetek fel szoknyát vagy fürdőruhát. Ha hetente egyszer leborotválom magam, akkor egész jó állapotban vagyok mindenfelé, ennyi időt pedig igazán szánhatok a saját testemre. És minden alkalommal külön örülök annak, hogy nem adtam ki pénzt érte, nem tettem külön utat, és mégis szőrtelen vagyok!
