Az egyik ismerősöm az újdonsült pasiját mutatta be, én szívem szerint csak kezet fogtam volna vele, de mindenki – minden nő – lepuszilta előttem, így én sem akartam bunkó lenni, odahajoltam. Igen, de a pasi meg sem moccant, kicsit furcsa lett a szituáció, mintha rávetettem volna magam, holott csak nem voltam elég vagány ahhoz, hogy csak kezet rázzak vele. Szívesen mondtam volna, hogy „Figyi, csak rázzunk kezet, én sem szeretek idegenekkel puszilkodni, egyáltalán nem gáz, legyen most már ez mindig így!”. De persze nem mondtam, és nem mondtam a következő alkalommal sem, amikor dettó ugyanez lejátszódott.
Egyszer sok évvel ezelőtt csengettek az ajtómon, és amikor kinyitottam, ott állt egy gimnáziumi pasiismerősöm, akivel akkor nem voltunk különösebben jóban, de tudtunk egymásról, köszönőviszonyban voltunk mondjuk 15 éve. Kiderült, hogy ő a barátnőm randija, hozzá jött. Gondolkodtam, hogy mi a protokoll az ilyen jellegű ismerősöm üdvözlésére, végül kezet fogtunk, de ott meg olyan hülyén jött ki, én lettem a végtelen távolságtartó rég nem látott ismerős. De tényleg semmi kedvem nem volt puszival üdvözölni.
Persze szívesen megpuszilom az apukámat, az anyukat, ritkán látom őket, abszolút van a puszinak jelentősége. De embereket, akiket még sohasem láttam, vagy nagyon ritkán látok, vagy nem is akarok látni, hadd ne kelljen megpuszilnom. Persze, lehet, hogy undok vagyok, meg mit problémázom ezen, de egyszerűen nem esik jól. Az intimszférámba mászásnak élem meg, és én sem akarok más intimszférájába nyomulni. Az tényleg kicsit olyan, amikor a kisgyerekeket noszogatják a szülei, hogy pusziljon vagy öleljen meg egy rokont, akit egyébként még sosem látott, 18 éves koráig valószínű nem is fogja. Miért kéne egy kisgyereknek idegeneket puszilgatni, miért kéne nekem?
Nagyon irigylem a kézfogást a férfiaktól. Kézfogásirigy vagyok, mert az olyan szép tiszta szituáció. Bemegy valahova a férfi, mondjuk legyen ez az iroda, ahol dolgozik, és üdvözlésképpen kezet fog a kollégáival, vagy egy házibuliban kezet fog a barátaival, a nőknek meg marad a köszönés vagy puszi. Persze nem puszilgatom a kolléganőimet, de menő lenne bevezetni a kézfogást a nők között is. Mert most nekünk nincs semmi, általánosan elfogadott rituálénk kolléganők köszöntésére a „Sziasztok”-on kívül.
Az arcpuszilgatásnak egyébként külön Wikipédia-oldala van, ami leírja, hogy melyik országban mit hogyan illik. És ilyenkor erősen örülök, hogy nem szerb vagyok vagy spanyol, ahol divat a három puszi a nálunk szokásos kettő helyett. Ugyanakkor azt is itt találtam, hogy Franciaországban 2009-ben a H1N1 pánik idején a cégek és az iskolák megtiltották a dolgozóknak és a diákoknak, hogy hagyományos módon üdvözöljék egymást, vagyis puszilkodjanak, hogy ne terjedhessen egy esetleges sertésinlfuenza-vírus.
