Emlékszem a húgom gyerekorvosára, aki simán a gyerekek arcába cigizett a rendelőben, és nem vette észre, hogy leállt a húgom fél tüdeje. Na, ő nagy valószínűséggel nem szerette a gyerekeket vagy a munkáját, de a Whisper szerint nincs egyedül ezzel. Erre az oldalra bárki írhat név nélkül „Megsúgom” jelleggel. A gyerekorvosok panaszaiból válogattam:
Mielőtt gyerekorvos lettem, nagyon akartam gyereket. De, hogy mindennap találkozom velük, nagyon megutáltam őket.
Egy sürgősségi osztályon dolgozom, a gyerekeknél egyszerűen nincs rosszabb.
Vannak, akik arról írnak hogy, hogyan küzdenek meg a munkával járó stresszel.
Gyerekorvos vagyok, és mindennap szívok füvet, ez segít csökkenteni a stresszt.
Minden este rumot iszom. Gyerekorvos vagyok.
Másvalaki pedig nagyon furcsa indokkal lett gyerekorvos.
Egyszer azt mondta valaki, hogy egyetlen dologban leszek jó, hogy hajakat vágjak. Be akartam bizonyítani, hogy rosszul gondolja, azért lettem gyerekorvos.
Míg más teljesen megbánta, hogy ezt a hivatást választotta.
Gyerekorvosnak lenni egyáltalán nem olyan, mint amire számítottam. Bárcsak újratervezhetném az életem!
A legtöbb névtelenül beíró gyerekorvos egyébként a szülőkre panaszkodik.
Utálom a szülőket azért, amit a gyerekeikkel tesznek. És sokszor nem segítenek a gyerekeiknek, legszívesebben hazavinném az összes szegény kicsit!
Nem szeretek olyan gyerekeket kezelni, akiknek a szülei visszautasították az oltásokat. Ezzel a többieket is veszélyeztetik.
Gyerekorvosként nagyon lenézem azokat a szülőket, akik hagyják a gyerekeiket nagyon meghízni. Szerintem azok a szülők nem érdemelnek tiszteletet.
