Voltak, akik egyenesen kamuhírnek titulálták, és olyan is akadt, akinek az volt a tanulság a cikkből, hogy nem kell kórházba kerülni, nem kell lebetegedni, és akkor nincs probléma azzal, hogy a magyar egészségügy a romjaiban hever. Ezzel csak annyi a gond, hogy pont rákbetegekről szólt a cikk, akik jellemzően nem azért lettek rákosak, mert egészségtelenül éltek, és százszámra szívták a teveszarral töltött cigit, hanem mert a rák ilyen: egyszer csak a semmiből képes megjelenni az ember szervezetében, erre én vagyok az élő példa. A cikk lényege az volt: baj van a saját onkológiáinkon, a saját kórházainkban, de mégsem ezért tesznek a magyar egészségügyért felelősök bármit, hanem Vietnamban építenek új onkológiai kórházat.
Nagyjából az is mindegy, hogy ezt az egészet melyik kormány indította el, mert a betegek számára ez nem politikai kérdés, a cikkben sem volt célzás egyetlen pártra sem, mert a rákbetegeknek édes mindegy, melyik párt van épp hatalmon. A lényeg az lenne, hogy normális ellátást kapjanak a kórházakban, és túléljék a rákot. Valaki valahol kapja már fel a fejét, és fókuszáljon a magyar egészségügy problémáira itthon, ahol élünk, és ahol szeretnénk, ha emberként bánnának velünk! Ha betegek leszünk, szeretnénk jó orvosokat, fűtött kórtermeket, korszerű gépeket, új gyógyszereket és minden mást, ami ahhoz kell, hogy meggyógyuljunk. Ilyen egyszerű.
Úgy látjuk, sokan együttéreztek a cikkben leírtakkal. Álljon itt egy kis válogatás a kommentekből, hogy lássuk, mit gondol az olvasó az onkológiai kórházról és a magyar egészségügyről.
„Volt, amikor téves lelet miatt elküldtek melegebb éghajlatra. Én meg nem tudtam, hogy vietnami gyógykezelésre gondolnak.”
„Az én tapasztalatom az, hogy a sugárkezelésem egy hétig szünetelt, mert elromlott a gép, és azt mondták az ott dolgozók, hogy annyira túl van terhelve a gép, hogy éjjel-nappal megy. Eleve nem erre a strapára készültek a gépek. (Ja, és nem a legújabban beszerzett gépekről beszélek, már többszörösen teljesítették, amire készültek.) És azt is elfelejtettem mondani, hogy a lakóhelyemtől 120 km-re kellett járnom sugarazásra. Amúgy rendben van minden az egészségüggyel. Én azt szeretném, ha ezek a drága jó emberek, akik ezt nyilatkozzák, ne mehessenek a repi kórházba, ha bajuk van, hanem szépen sorakozzanak be oda, ahová a többi (számukra értéktelen honfitársuk) jár. Biztos másképp beszélnének, de sajnos ilyen nem lesz soha!”
„Valahol olvastam, hogy a távol-keleti nép körében elég ritka a rákos megbetegedés. Akkor meg minek? Itthon minden 10. magyar rákban hal meg. Nem erre kellene koncentrálni?”
„Itthon is vannak betegek, sajnos nagyon sokan, és az ellátás… hát nincs a topon. A rendelőkben, kórházakban több órát kell várni a kezelésekre, zsúfoltak a kórtermek, a rendelők, minden le van pukkanva! Lehetne pl. az Egyesített Szent István és Szent Lászlón kezdeni a sort. Az emberek évtizedeken keresztül fizetik a tb-t, és milyen ellátást kapnak érte? Menjünk Vietnamba kezelésekre? Ezért valakik megint nagyot szakítanak!”
„Soha nem hittem volna, hogy egy daganatos beteg ápolása itthon ilyen hatalmas erőt és kilátástalanságot eredményez.
Hónapokig tartó gondozás felemésztette már az én erőmet és a betegét is, 40 kg-ra lefogyott a szemem láttára, és sorvadt el a teste. A gyógyszerek sokasága is borzalmas, már egy szatyorral van, ami nem jó, nem használ, nem baj, írunk másikat. Még szerencsés is vagyok, mert kaptam segítséget a Hospitál alapítványtól, és onkológus is kijár hozzá 2 hetente, meg nővér is jön kezelni. Ez azért van, mert a kormány foglalkozás körében elkövetett gondatlanság miatt nem biztosít megfelelő kórházakat és orvosi segítséget? Az idegenben meg igen, mire fel teszi ezt? A rongyrázás hatalmas felelőtlenséget eredményez.”
„Nálunk remek a helyzet, már nincs mit javítani? Annyira remek, 11-re kapsz időpontot a klinikára, de a beutaló orvos felvilágosít, ez nem sokat jelent, jobb, ha hideg élelmet és innivalót visz a beutalt magával, mert lehet, hogy csak késő délután kerül sorra.”
„Ez az eset is rávilágít arra a nyilvánvaló tényre, hogy a magunk kezébe kell vennünk az egészségünket. Mindent megtenni a megelőzésért (nem csak papolni), és folyamatosan kompenzálni a környezet káros hatásait. Sajnos ehhez nem kevés pénz kell, de aki teheti, válassza ezt az utat, mert a hivatalos eü-ben nem igazán lehet segítségre számítani.”
„Nem az a legnagyobb baj, hogy itthon nem építenek kórházakat, hanem az, hogy nem tudják itthon tartani a jó orvosokat és a hozzáértő nővéreket!
Én már 4 éve járok a SOTE Bőrklinikára kezelésekre, és mondhatom, remek orvosaim vannak. A kórház itt is eléggé lepukkant, de az orvosok és a nővérek figyelme és hozzáállása tiszteletre méltó! Elfeledteti a szerény körülményeket. Őket nem méltányolni nagyobb bűn, mint a külföldi kórházépítés! Mert ők a mi igazi megmentőink, és nem a politikusok. Egyszer talán rájönnek. Kitartást és jó orvosokat kívánok minden sorstársamnak!”
„Mikor hallunk egy olyan hírt, hogy Magyarországon építenek a magyar embereknek színvonalas kórházat? Nekünk jó, ami van? Dühítő, ami ebben az országban történik!”
„Nincs mit hozzátenni! Ebben a cikkben minden benne van. De mégis! Hogy zülleszthették így le az egészségügyet? Talán még nem késő ,hogy változtassanak! Ha egy ember hal bele, az is sok! Hiába van sok stadion, ha nem gyógyulnak meg a betegek, ki fog sportolni? Valami baj van a prioritással, azt hiszem!”
„Nekünk, magyaroknak ne építsenek kórházakat, csak a meglévőket működtessék tisztességesen. Hogy a magyar ember a kórházba gyógyulni, és nem meghalni menjen be!”
