A Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézet Munkahelyi stressz és stresszkezelés kutatócsoportja által indított Munkahelyi Stressz Felmérésben 18-60 év közötti magyar munkavállalók kapcsolódhattak be, az ő válaszaik alapján rajzolódott ki, mitől vagyunk mi, magyarok igazán stresszesek a munkahelyen, olyannyira, hogy akár még meg is betegszünk. A kutatás eredményeit és azokat a jellemző frusztrációkat, amiket naponta elszenvedünk átfedésbe helyeztük, és megmutatjuk, egy-egy jellemző mondat mögött mi játszódik le.
1. „Na, akkor tegnapra, légy szíves, legyen az asztalomon!”
Amikor a követelmény szinte teljesíthetetlen, ugyanakkor döntési lehetőséget nem hagy a helyzet. Néhány év munkatapasztalattal szinte mindenki szembesült már azzal a stresszfaktorral, amikor nagyon rövid idő alatt kell megoldani, elvártan magas minőségben egy feladatot. A felmérés egyértelműen megmutatta, hogy a magyarok számára a sürgető tempó okoz igazán nagy frusztrációt. Még annál is nagyobbat, mint amikor nem a sürgetés a nagy, hanem a munka mennyisége jelentős.
2. „Már elég sokszor mondtam, hogy annak, aki nem bírja, nem kötelező itt dolgoznia, akad a helyedre tíz másik, már holnap!”
Magyarországon már az iskolás években elkezdődik a szekálás jelensége, nincs szinte olyan diák, aki ne hallotta volna, a „…nem kötelező” kezdetű mondatot valamelyik tanárától. Ennek a munkahelyi folytatása a fenti mondat, amivel nemcsak a kollégák önértékelését igyekszik a főnök csorbítani, de érzékeltetni akarja azt is, mennyire kiszolgáltatott és bizonytalan a dolgozók helyzete. A hajszolt tempó mellett ez a jelenség az egyik legjelentősebb stressztényező a hazai munkahelyeken, ami nagyban jelzi, milyen értéke van a tiszteletnek, a megbecsülésnek. Ez a vezetői viselkedés komoly kockázati tényezőt jelent, és jelentősen befolyásolhatja az egészséget, ha tartósan fennáll. A felmérésben szereplők mintegy 40 százaléka szenved ettől a jelenségtől, de a leginkább azok, akik alacsonyabb beosztásban dolgoznak irodai munkakörben vagy szakdolgozóként, segédmunkásként keresik a kenyerüket.
3. „Na, milyen ki csini valaki, ezt a kis szoknyát megvizsgálnám jobban belülről is…”
Bár ma már egyre többet hallani arról, hogy a férfiakat is éri zaklatás, itthon egyelőre a nők azok, akik gyakrabban számolnak be szexuális zaklatásról és fizikai erőszakról. Persze nem meglepő, hogy ezek a „kezdeményezések” nem a beosztottól érkeznek a felettes felé; a főnök, illetve az ügyfelek részéről éri a zaklatás leggyakrabban a munkavállalókat. A kutatásban részt vevők közül majdnem minden ötödik élt már át hasonló élményt, és a legtöbben közülük az idegenforgalomban vagy a vendéglátásban dolgoznak.
Nő vagy férfi? Nem mindegy
A fenti példák női vagy féri munkavállalót is érinthetik természetesen, de azt azért érdemes leszögezni, hogy a kutatás szerint a nők azok, akik jobban szenvednek a munkahelyi stressztől. Ez pedig leginkább a nagy kockázatot rejtő alvászavarokban, otthoni és munkahelyi konfliktusokban jelenik meg és persze ennek folyománya az is, hogy a nők azok, akik elégedetlenebbek a munkahelyükkel.
4. „Villámgyorsan visszaadod a pénzt vagy hívom a haverokat, és megvárunk munka után kisapám!”
A hazai morál részeként az elégedetlen ügyfelek sokszor nem realizálják, hogy az alkalmazott, akivel találkozunk, nem feltétlenül tehet a kialakult problémáról, és azt sem, hogy a megoldás nem a fenyegetés és a tettlegesség lenne. A magyar, jellemzően férfi vendég, ügyfél vagy páciens eszköztárában a fenyegetés már-már hétköznapi, ennek elszenvedői pedig leginkább a vendéglátás, a személyszállítás, az egészségügy vagy a szociális ellátás területén dolgozók.
5. „Az én gyerekemet maga nem küldi ki a teremből, mert a végén maga lesz kiküldve, de úgy, hogy vissza sem jön többet!”
Tanítók, tanárok, ápolónők és szociális gondozók azok, akiket jellemzően a legnagyobb érzelmi megterhelés ér a munkájuk során. Vérmes apák, anyatigrisként támadó anyák gondolják úgy, hogy a tanár megfenyegetése lehet a követendő, ha a gyerekre panasz érkezik az iskolából, netalántán a gyerek tesz panaszt otthon a tanerőre. Másfajta tehertételt jelent az egészségügyben dolgozókat érő stressz; a nehéz körülmények, az intézmények pénztelensége és a rendszer hierarchiája mind hozzájárulnak, hogy nagyon magas arányban (67 százalék) érzik úgy az itt dolgozók, hogy nagy terhet ró rájuk a napi munkavégzés.
Kárpáti Judit/Hogyanmondjamelneked.reblog.hu
Olvass tovább!
Holtpont és továbblépés: kinek az életét éled?
A kortárssegítő, aki magán is segít
Együtt sokkal könnyebb – Közösségi Kávézó egy győri lakótelepen
