Egyszer még 16 éves koromban eltörtem a lábam, és meg kellett műteni. El is altattak, ahogy illik, és amikor magamhoz tértem, akkor azt láttam, hogy véres a takaróm, és furcsa szúrások vannak a kezemen. Gondoltam, mégiscsak egy kórházban vagyunk, nem olyan furcsa ez. Aztán mesélték a szobatársaim és a nővérek nevetve, hogy miután visszatoltak a szobába, valószínűleg akcióhősnek képzeltem magam, csúnya szavakat kiabáltam, és nem hagytam, hogy az infúziót belém szúrják, kicsit verekedtem is. Ezért is olvastam megkönnyebbülten a Whisperen más emberek sztorijait a műtét utáni ébredésről.
Ébresztés után sírtam, mert azt hittem, a mamám nem akar nekem fagyit venni. 26 voltam.
A fogorvosnál elaltattak, és amikor felébredtem, rúgkapáltam, mert azt hittem, megtámadott egy arc nélküli ember.
Megpróbáltam kiszedni a nővér szemöldökét, mert nem volt rendezett.
Műtét után megkértem a nővér kezét, pedig a feleségem ott állt mellettem.
Megpróbáltam hamburgert és sült krumplit rendelni, mert azt hittem, egy autós étteremben vagyok.
Ébredés után elkezdtem vetkőzni, mert azt hittem, otthon vagyok. Az orvos mondta, hogy a kórházban vagyok még.
