Pramodini Rual, vagy ahogy a családja és a barátai szólítják, Rani mindössze 15 éves volt, amikor egy 28 éves férfi, akinek a lánykérését korábban visszautasította, bosszúból az utcán leöntötte savval. A lány négy hónapot töltött az intenzív osztályon, a sérülései szinte az egész testét tönkretették, nem tudott járni, és mindkét szemére megvakult. Ezt követően négy évig fekvőbeteg volt, özvegy édesanyja ápolta. Több műtéten is átesett, az egyik beavatkozás során részben helyreállították a látását a bal szemére.
A lány borzalmas lelki és fizikai fájdalmakat él át, közel egy évtizede. Támadóját ráadásul nem vonták felelősségre, mivel megvesztegette a rendőrséget, és felajánlotta, hogy feleségül veszi Ranit. A lány hiába jelentette fel, hiába tudott részletesen beszámolni az esetről és megnevezni támadóját, mi több, hiába volt a szörnyűség szemtanúja az unokatestvére, aki tanúskodhatott volna a támadó ellen, az ügy nem került bíróságra. Még azt is tagadták, hogy létezik olyan nevű személy, mint az elkövető.
Rani 2014-ben épp kórházban feküdt, amikor az egyik ápoló barátja, Saroj Kumar Sahoo meghallotta a lány édesanyjának sírását, és odament megvigasztalni az asszonyt. Ezt követően egyre gyakrabban látogatott el a kórházba. 15 nappal később Ranival is beszélgetni kezdett.
Egy nap az orvosok közölték az édesanyával, hogy legalább négy évbe telik majd, mire a lánya újra járhat. Saroj akkor megígérte az anyának, hogy ő is mindent megtesz azért, hogy Rani megtanuljon járni.
A férfi mindennap meglátogatta Ranit, később pedig a munkahelyén is felmondott, hogy részt vehessen az ápolásában. Reggel 8 és dél között, majd délután 4-től este 8-ig ő volt vele. Napról napra motiválta, bátorította a lányt, és egy pillanatra sem veszítette el a reményt.
Rani állapota lassacskán javulni kezdett és újra lábra állt. Mindeközben beleszeretett Sarojba, az érzés pedig kölcsönös volt. A férfi 2016 januárjában vallott neki szerelmet, ám Rani akkor még nem állt készen egy kapcsolatra. Úgy érezte, ameddig magáról sem képes gondoskodni, nem tudna boldoggá tenni másokat. Saroj azonban biztosította szerelméről és arról, hogy eljön majd a nap, amikor újra látni fog, és boldoggá tesz majd másokat.
A lány önbizalmával együtt növekedett a pár szerelme is. Összeköltöztek, majd egy év együttélés után úgy döntöttek, összeházasodnak. A nagy nappal azonban még várnak, Raninak ugyanis még legalább négy műtétre lesz szüksége.
Mivel az édesanyja több beavatkozást már nem tud kifizetni, ezért a lány is munkába állt egy alapítványnál, mely savtámadások áldozatait segíti.
„Saroj úgy bánik velem, mint egy királynővel. Úgy szeret engem, ahogy vagyok, és mindig bátorít, hogy boldogan éljem az életemet. A részemmé vált. Ma nem látnám a világot, ha ő nem lenne az életemben. Nagyon szerencsés vagyok vele. Nagyon megértő, és mindig ott van nekem.”
