„Elmondom név nélkül” című cikksorozatunkban egy-egy szakma szókimondó képviselői beszélnek a mindennapjaikról, a főnökeikről, rólunk, ügyfelekről és bármiről, amiről olyan véleményük van, amit valódi nevükkel nem vállalhatnak. Nem mintha nem lenne valós, hanem mert nagyon is az. Itt tabuk és cenzúra nélkül beszélhetnek a minket körülvevő valóság sokszor rejtett oldaláról – hiszünk benne, hogy csak így érdemes.
Az orvost tiszteljük, a gyógyszerészt sokszor nem vesszük emberszámba (Fotó: Getty Images)
Dolgozol a fővárosban, és az ország más területein is szoktál ügyelni. Milyen tapasztalataid vannak?
Vidéken azért jellemzően tényleg csak azok jönnek ügyeleti időben, akiknek valami sürgős – mondta megkérdezett gyógyszerészünk, akit nevezzünk Erikának. – Most például este nyolc óta ügyelek, és még senki sem jött. Budapesten viszont minden hülyeségért simán eljönnek, észre sem veszik a 380 forintos ügyeleti díjat. Sok embernek az a meglátása, hogy mi azért vagyunk ott, mert az a dolgunk, hogy neki hajnali háromkor is adjunk C-vitamint – persze vannak non-stop patikák is, de most nem azokról van szó. Sokaknak sajnos tényleg gőzük sincs a sürgősségi gyógyszerellátás fogalmáról. Évente ha 4 olyan esetem volt, amikor tényleg S.O.S. kellett valami. Az egyik ilyen esetben például szívesen álltam neki hajnali háromkor kúpot önteni egy fulladó kisfiúnak, hiszen ezért vagyok ott. De sajnos előfordul, hogy csak egy tűért jönnek a heroinisták, illetve olyan is volt már, hogy egy asszony azzal csengetett be, mérjem le az aranyláncát a patikamérlegen, hogy ne verjék át a zálogházban.
Komolyan, ezért becsönget valaki egy gyógyszertárba?
Hajaj, igazából azért csöngetett, mert a zálogházat kereste, de turisták is rendszeresen szoktak útbaigazítást kérni, volt olyan, aki azt is kérte, hogy hívjak neki taxit…
Fogadjunk, hogy ez még egy egészen ártatlan kérés volt..
Na igen, a másik kedvencem az volt, amikor este 11 órakor kifejezetten yorki kiskutyának kerestek etetőcumit – mesélte Erika. – Akármi is legyen ez, állítólag létezik ilyen, és a gazdái valamiért úgy gondolták, hogy egy humán gyógyszertárban is tartunk ilyet, de kerestek már rajtunk éjszakai ügyeletben naptejet, ásványvizet C-vitamint, fogkefét, szempillaspirált, algakapszulát, hajfestéket, melegítőnadrágot, esernyőt és babavizet is. Ja, és volt olyan is, aki csak úgy becsengetett beszélgetni, mert látta, hogy ég a villany…
Ezt most nem mondod komolyan…
Dehogynem, aztán kifejtette, hogy a gyógyszerek milyen feleslegesek, meg hogy ő amúgy sem szed semmit. Ami még félelmetes, hogy egy ügyelet alatt mennyi tápszer, cumi és lázcsillapító fogy, mert a többség egyáltalán nem tart otthon ezekből tartalékot. Volt olyan kolléganőm is, akihez jégért csöngettek be, de aranyosak voltak, mert mondták, hogy csapvízből is jó lesz…
A patikus helyes megnevezése gyógyszerész – képünk illusztráció (Fotó: Tumblr)
Tényleg ennyire nem értik az emberek, hogy mit jelent egy gyógyszertár?
Az a baj, hogy a legtöbben fehér köpenyes pénztárosoknak gondolnak minket, és halvány gőzük sincs róla, hogy mennyit tanul egy gyógyszerész. Vidéken sokkal jobb a helyzet, de a régi szép idők, amikor a gyógyszerészt megbecsülték és tisztelték, már nagyon messze vannak.
Ahogy hallom, az orvosoknál sem sokkal jobb a helyzet.
Hozzánk képest az orvost istenként tisztelik, ott egyáltalán nem gond, ha kell várni akár 2-3 órát is, nálunk 2 perc is sok – tette hozzá Erika. – Volt olyan, aki beszólt, hogy pörögjünk már, aztán amikor a kolléganőm mondta neki, hogy ez nem zöldséges , úgyhogy legyen türelemmel, akkor látszott rajta, hogy nem érti, miért mondja.
A gyógyszerészek felelősségteljes munkát végeznek, és értünk dolgoznak (Fotó: Getty Images)
Tíz dolog, amivel kiborítod a gyógyszerészt, ne tedd!
1. Az emberek fele nem köszön, amikor bejön, mintha egy nagyáruház lennénk, és úgy állnak hozzá, hogy mivel fizetnek, ezért bármit megtehetnek.
2. Sok embernek nemcsak a gondolkodás, de az írás-olvasás is problémákat okoz: kitölteni és aláírni sem tudják sokan a vényt. Hallottam olyanról, hogy az „alul középen írja alá (a vényt)” utasítást a beteg úgy értelmezte, hogy beállt a gyógyszertár közepére, és ott írta alá. Szintén népszerű még az orvos aláírása helyén vagy egyszerűen a vény közepén aláírni…
3. A betegeknek az a hozzáállása, hogy a vevőnek mindig igaza van, akkor tud komikus, de akár ijesztő is lenni, amikor az interneten, egyáltalán nem megbízható forrásból származó butaságok alapján ki akarnak oktatni, hogy hogyan végezzük a munkánkat. Ha pedig ettől nem esünk hanyatt, akkor sokan nekiállnak hisztizni, hogy nincs igazunk.
4. Mindenki mindent azonnal és olcsón akar. Ez sajnos azt eredményezi, hogy a kérdések fele csak arra vonatkozik, hogy ez vagy az mennyibe kerül, sokkal ritkább, aki arra is rákérdez, hogy jó-e ez a gyógyszer. A köztudottan rossz minőségű, de nagyon olcsó vitaminos termékekről képtelenség lebeszélni sok beteget. Ami pedig az azonnaliságot illeti: találkoztam már olyan beteggel is, aki nem volt hajlandó várni 15 percet egy kenőcsre, amit bárhol máshol csak egynapos határidővel vállaltak volna.
5. Nagyon bántó tud lenni, amikor a betegek azt feltételezik, hogy a gyógyszertár dolgozói átverik őket. Sokszor előfordul, hogy egy bizonyos szer helyett javaslunk egy olcsóbb, azonos hatóanyagú helyettesítő terméket, na, az tízből nyolc embernek nem fog kelleni, mert biztos nem működik, és az orvos – akinek bizonyára fizet valamelyik gyógyszercég – se véletlenül írta fel azt, amit.
6. Megdöbbentő, de sokan nem értik, hogy mit jelent, ha valami vényköteles. Sokan azt hiszik, hogy ez csak azért van, hogy megkapják az ezzel járó támogatást. Azt sem értik meg, hogy amikor ennek ellenére arra kérnek, hogy adjam ki a gyógyszert, akkor konkrétan törvényszegésre akarnak rávenni. Ez meg azért tud bántó lenni, mert ha ennek ellenére nem adom ki, akkor még én vagyok a szemét, sőt, olyan is van, aki ilyenkor lelkileg próbál rám hatni, és azt mondja: „mi lenne, ha az én gyerekemnek nem lenne otthon lázcsillapítója”, esetleg hozzáteszik, hogy „maga el sem tudja képzelni, hogy mennyire ki vagyunk maguknak szolgáltatva”.
7. A modern idők velejárója, hogy egyáltalán nem figyelnek ránk. Nagyon bosszantó, hogy nyomkodják a telefonjukat és nem figyelnek, úgyhogy sokszor megkérdezik, amit már elmondtam, amíg a telefonnal voltak elfoglalva.
8. A betegek sokszor összekeverik a gyógyszertárat egy varázslatos, minden problémát megoldó hellyel. Ennek köszönhetően szereltem már össze inhalációs készüléket, írtam ajánlott levelet, és telefonáltam már a Jolinak is, hogy itt van a mama, csak épp nincs pénz a telefonján.
9. Egészen vérfagyasztó tud lenni, hogy a betegek gátlástalanul hazudnak, ha nagyon kell nekik valami, legyen szó egy szem lázcsillapítóról vagy egy kenőcs azonnali elkészítéséről.
10. A betegek nem értik a hiánycikk fogalmát (sem). Volt, aki közölte, hogy ha hiánycikk a gyógyszere, akkor elég neki másnapra is megrendelni. De olyan is van, hogy valaki nyugtatót akart – ami most például hiánycikk –, majd amikor mondtuk, hogy nincs, akkor mondta, hogy nem baj, mert van még otthon egy doboz. Hiába, a tízmillió alprazolamfüggő országa vagyunk…
