Barbarával (35) a Tinderen ismerkedtem meg, bár sokan komolytalan ismerkedős oldalnak tartják, három barátom is ennek köszönheti a párját. Az ő példájukon felbuzdulva én is regisztráltam, és már a harmadik nap egymásra találtunk Barbarával. Rövid, szőke haja, kék szeme, pisze orra azonnal megfogott, az első levélváltásokból pedig hamar kiderült, van közös érdeklődési körünk is. Hozzám hasonlóan ő is rajong a régi művészfilmekért, és megszállott túrázó. Bevallom, nem fogtam gyanút, a sors ajándékának tartottam, hogy 40 éves fejjel (egy válás után) végre megtaláltam azt a nőt, akit kerestem. Két agglegényév után nagyon rám fért valami jó; ha a szerelembe nem is éltem bele magam, egy normális társ gondolatába annál inkább.
Már az első találkozás előtt tisztáztuk, nem egy éjszakás partnert keresünk, és vagy egy hónapig kerülgettük egymást – vacsoráztunk, moziba mentünk, szaunáztunk, futottunk, kirándultunk, tengernyi tejeskávét megittunk. Jól éreztem vele magam, sokat nevetünk, hülyéskedtünk, egész nap chateltünk és szinte minden este találkoztunk. Aztán elcsattant az első csók – és hamar egymás ruhája alatt találtuk magunkat. Egy idő után, amikor már nem bírtam magammal, mondtam, hogy kiszaladok a fürdőbe gumiért, mire ő megnyugtatott, hogy felesleges, védekezik. Bevallom, nem gondoltam tovább a dolgot, férfiagyam kicsit még örült is annak, hogy nem kell „zoknit” húzni, és szenvedélyesen folytattuk a szeretkezést – és én benne mentem el, aznap este kétszer is.
Nem tudom, hogy miért, de még az este során megkérdeztem tőle, mivel védekezik, mire ő mondta, hogy semmivel. Rákérdeztem a spirálra és hüvelykúpra, de ezekre is nemleges válasz jött. Nem értettem, mire akad kilyukadni, megfordult a fejemben az is, hogy meddő, és szégyelli bevallani, de aztán csak kibökte: Nem védekezik sehogy, nem baj, ha becsúszik a baba!
Először azt hittem, hogy szivat, aztán leesett a tantusz, hogy halálosan komolyan gondolja. EZ A NŐ DONORT KERESETT! Nem vagyok rá büszke, de nagyon leordítottam a fejét. Nem fogtam vissza magam. Hallottam már rémtörténetekről, de soha az életben nem hittem volna, hogy én is elég birka lehetek ahhoz, hogy belefussak egy ilyenbe. Márpedig nagyon úgy nézett ki, hogy belefutottam! El nem tudom mondani mit éreztem, legszívesebben megütöttem volna, de aztán inkább szétvertem a konyhaajtót.
Barbara azonnal eliszkolt a lakásból. Napokig nem beszéltünk. Nekem se éjjelem, se nappalom. Palimadárnak éreztem magam, akinek csak a spermája és a pénze kellett. Fogalmam sem volt, hogy mitévő lehetnék, olyan vad indulatok tomboltak bennem, hogy azt se tudtam, merre vagyok arccal előre. Egy hét kellett, mire össze tudtam szedni magam, és képes voltam felhívni telefonon. Ő, mintha mi sem történt volna, folyamatosan terelt, csicsergő hangon diskurált volna, de leállítottam.
Kérdőre vontam, követeltem, hogy magyarázza meg, miért csapott be, de csak ismételni tudta magát: ő nem bánja, ha becsúszik a baba, benne van a korban, ne aggódjak, egyedül is felneveli. Itt megint csak üvölteni tudtam, és rá***ni a telefont. Lüktetett az agyam, és úgy éreztem, hogy egy olyan csapdába estem, amiből nincs kiút. Egyszerűen nem fért a fejembe, hogy egy ilyen súlyos döntést, ami egy új emberi életről szól, hogy tud valaki így meghozni? Mi visz rá egy nőt arra, hogy ilyen aljas módon váljon anyává? Miért pecsételi meg nemcsak az én, de a gyermek sorsát is? És miért nem adott esélyt a kapcsolatunknak, amiben lehet, hogy idővel egy kicsinek is helye lehetett volna? Vagy végig hazudott volna? Csak nekem volt jó vele? Istenem, soha többé nem szexelek gumi nélkül! Morális kérdések sorával küzdöttem heteken át, amikor kaptam egy rideg üzenetet: megnyugodhatok, nem leszek apa.
