„Hogy a saját anyám lekurvázott? Hogy egy férfi kést szorított a torkomhoz aktus közben, utána pedig bocsánatot kért, hogy ő csak így tud elélvezni? Hogy egy másik hosszú ideig azzal zsarolt, hogy mindent kitálal rólam? Mindez a jéghegy csúcsa. És nem is a legborzasztóbb az egészben. Inkább az, ahogyan a gondolataimat, a napjaimat, a teljes életemet uralja” – mondja Ivett a szexfüggőségéről, a betegségről, amelyben szenved. Mert ez is betegség, esetenként keményebb az összes többi függőségnél.
Ivettet évek óta ismerem, igaz, nem túl közelről, egy ideje el is tűnt a szemem elől, annyit tudtam róla, hogy külföldön tanul. Ő keresett meg, mesélne, milyen az élete az Egyesült Államokban. Mindenre számítottam, de arra, ami következett, nem…
Felvilágosítás helyett pornó
„Kezdem az elején. Mert most már legalább tudom, hogyan kezdődhetett. Anyám – aki egyébként belgyógyász egy megyeszékhely kórházában – nem világosított fel szexuálisan, ez volt az ő módszere az idő előtti nemi élet megelőzésére. A bátyám megtette helyette, ő mutatott nekem először pornófilmeket. Hát, az is érdekes, amikor alig tud az ember valamit a szexről, és rögtön a mélyvízbe dobják, legalábbis virtuálisan. Aztán magam is kerestem ezeket a felnőttfilmeket. Amikor anyám először rajtakapott, lehetettem úgy tizennégy, óriási patáliát csinált. Mondtam neki, a bratyóm régóta néz ilyeneket, pedig csak egy évvel idősebb. Anyám válasza az volt, igen, de ő fiú… Ez idő tájt feküdtem le először valakivel, szóval anyám tüsténkedése a szüzességem megóvására nemigen bizonyult hatékonynak. Az első fiú amúgy nem sokkal volt idősebb nálam, inkább közös idétlenkedés volt, de azért eljutottunk a végére.”
Filmek, fantáziák
„A kamaszéveket a maszturbáció uralta. Mindig hozzáképzeltem egy történetet, rendszerint ugyanazt, és egyre jobban kidolgoztam a sztorit. Elvisznek egy távoli szigetre, egy erődbe, ahol csak idegen férfiak vannak. Meztelenre kell vetkőznöm, közlik, ezután itt fogok élni, feltétlen engedelmességet várnak, minden engedetlenség büntetést, azaz verést von maga után. Megfürdetnek, megvizsgálják minden testnyílásomat, elégedettek. Megtudom, üzleti partnereiket kell szórakoztatnom, minden éjszaka mással kell lefeküdnöm. Fejben többnyire idáig jutok, magát az aktust már nem kell elképzelnem, anélkül is totálisan felizgulok, és kielégítem magam, kézzel, olykor többször is egymás után.”
Ivett csodálkozik a legjobban, hogy le tudott érettségizni, sőt még a főiskolára is felvették. Mert mint mondja, olykor napokig nem volt képes felkelni az ágyból, fantáziájával édes kettesben töltötte az időt, míg a többiek részt vettek a tanításon. Barátokat pedig azért nem veszített el ez idő alatt, mert neki soha nem is voltak.
nigel van wieck munkája
„A főiskolán is folytatódott minden. Mondjuk, az, hogy az előadásokon a hallgatók nagy része nem figyel, mert a fejében pereg egy belső mozi, az természetes. De azt hiszem, nem az a tipikus, ami az enyémben ment. Például, hogy egy vadidegen férfi borotválja a puncimat, mondván, így leszek csak igazán meztelen… De gondolhatod, eközben már javában folyt élesben is minden.”
Te élvezel, én uralkodom
Az egyetemi városban, ahol Ivett tanult, csaknem minden kortársa sörözőkben, bulikon, szórakozóhelyeken csípett fel alkalmi partnereket, ő is ezt tette. Csakhogy ő a vadászmezőt kiszélesítette mindenhova és mindenkire. A tanári karra éppúgy, mint például a taxisofőrre, aki hazavitte, de ismerkedett a gyorsétteremben és kezdeményezett a piacon is…
„Mindig tudtam, ma is tudom, kinél mi válik be: a szende szűzike vagy a titokzatos díva. Persze, olyan is volt, igaz, nem sokszor, hogy pofára estem, olyankor aznap addig nem nyugodtam, amíg nem dugtam. Voltak olyanok is, akik ragaszkodtak hozzá, hogy ne az ágyban kezdjük, randizni akartak, meginni egy italt. Ezeket magamban kiröhögtem, és persze végül két vállra fektettem. Nem is az én kielégülésem ilyenkor a cél. Én azt élvezem, ahogyan a pasi elélvez, hogy milyen gyámoltalan akkor, hogy milyen artikulátlan hangokat ad ki, hogy mennyire nem tud a mimikáján sem uralkodni. Igazából én dugás közben nem tudok elmenni, csak akkor, ha valaki a csiklómat izgatja. Egy szexfüggő, aki nem elégül ki, amikor basszák – na, erre varrjál gombot! Azt viszont, hogy kézzel a gyönyörig juttasson, csak a legszimpatikusabbaknak és legelesettebbeknek engedem meg, mint például annak a pasinak, aki a szó szoros értelmében sírt, hogy mentsem ki a rossz házasságából, mert nem bírja tovább. A többiek meg sem tudhatják, hogyan is működik ez nálam.”
Sóvárog az intimitás után, de képtelen rá
A szexfüggőség addiktív, viselkedési zavar, kényszer a nemi vágy azonnali kielégítésére. A szexfüggő nem képes várni… Addikció, azaz függőség nemcsak kémiai szerekkel – mint az alkohol, a kábítószerek és a gyógyszerek – kapcsolatban alakulhat ki, hanem magatartászavar is lehet. Ilyen a szexfüggőség mellett például a szerencsejáték-függőség, internetfüggőség, munkafüggőség, társfüggőség. Valamennyi hátterében a „függő személyiség” áll.
Mindennek oka lehet még az, hogy sérül a korai anya-gyermekkapcsolat. Az érzelmek is tanulás során sajátíthatóak el, az érzelmi kötődés tanulásának pedig első és legfontosabb állomása a kötődés az anyához. A szexfüggőnél ez elégtelen, így a későbbiekben is képtelen a kötődésre és az intimitás megélésére, ezt pótolja viselkedésével.
Tünetei: leküzdhetetlen vágy az azonnali kielégülésre, amely kontrollvesztett, kritika nélküli cselekvésekhez vezet. E kényszer a szexfüggőt ellenőrizhetetlen, nem biztonságos helyzetekbe, kapcsolatokba, partnerek mellé sodorja; tünet lehet a mértéktelen pornófilm-fogyasztás is. Ha a függő nem jut hozzá ezekhez, elvonási tünetei vannak: szorongás, feszültség, amely öngyilkossági gondolatokig vagy szélsőséges agresszióig fokozódhat. A kényszer olyan erős, hogy a függő teljes életét uralja, így elhanyagolja családi kapcsolatait, munkáját nem tudja ellátni.
A szexfüggőség pszichoterápiával, egyéni vagy csoportterápia formájában gyógyítható. Gyógyszeres kezelés (szorongásoldók, hangulatjavítók, depresszió elleni szerek adása), ha a tünetek indokolják, vagy ha más mentális betegség áll a háttérben. Mindezek kombinációjára is szükség lehet. Mint minden szenvedélybetegségnél, itt is csak tünetmentesség érhető el, de amellett teljes élet élhető.
Amikor Ivett már sejtette, hogy nagyon nem stimmel valami a szexualitásával, megismerkedett egy pszichológus-hallgató fiúval, aki azt mondta, ő tud segíteni, csak a lány meséljen el mindent részletesen. Ivett többször, hosszan beszélt neki a vele történtekről, a leendő lélekgyógyász bele is kérdezett mindenbe, hogyan is volt, amikor az étterem konyhájában csinálta, a színház ruhatárában, az autószerelő műhelyben… Aztán Ivett gyanút fogott, és nem találkozott többé a fiúval. Ma már tudja a diagnózisát is, ő szintén szexfüggő, a kukkolós fajtából. Merthogy ilyen is van, voyeurizmus a szakszerű neve.
Idegenként a saját testemben
Ahogyan Ivett visszaemlékezik, voltak jobb időszakok, amikor függősége átmenetileg békén hagyta, de ezek a periódusok egyre rövidültek. Végül már nem csak a tanulást hanyagolta el, hanem saját magát is. Csont és bőrré lefogyott, teljesen kimerült, mint mondja, mintha egészen elidegenedett volna a saját testétől, már nem érezte, mikor éhes, mikor álmos.
„A késes sztori már az Államokban történt. Apám szerzett nekem egy amerikai ösztöndíjat, gyakorlatilag ő pályázott helyettem. A teljes összeomlás előtti pillanatban. Azt hiszem, még nem tudta, mi a baj velem, csak azt látta, nagy a zűr. A környezetváltozás tényleg segített, mint utóbb kiderült, csak átmenetileg. A pörgést, ahogy az már csak lenni szokott, egy teljesen ártatlannak tűnő flört indította be. Egy pubban a pultnál beszélgetni kezdtünk egy férfival, én egyedül, ő a barátjával volt. Amikor a pasi kiment a mosdóba, összenéztünk a barátjával, rögtön láttam, ő a pálya. Még azelőtt leléptünk, hogy a szerencsétlen, mármint az egyes számú visszajött volna. Innentől megint nem volt megállás. Ismerkedtem bárhol, bárkivel. Egy kosárlabdacsapat rajongói klubjának internetes csoportjában találkoztam például azzal a férfival, aki később még sokáig zaklatott telefonon, sőt, már amikor az ágyból kikeltünk, akkor elkezdte. Azt mondta, örül, hogy megismert, nem én vagyok az első ilyen barátnője. Biztosan jól együtt tudunk majd működni, mert ha nem, olyanok is megtudhatják, miket művelek, akik esetleg nem olyan megértőek, mint ő…”
nigel van wieck munkája
Szerelem helyett csoport, és terápia
„Hogy szerelmes voltam-e már? Talán abba a srácba, aki a szomszéd lakást béreli Miamiban. Éjjel-nappal be van szívva, de nagyon jókat beszélgetünk, azonnal levette, mi van velem. Mondta is, hogy jó cucc a szex. De őt nem érdekeli, legalábbis velem nem. Viszont hozott nekem egy prospektust a közelünkben működő S.L.A.A. csoportról (Sex and Love Addicts Anonymous, anonim szex- és szerelemfüggők önsegítő csoportja – a szerk.). Érdekes volt, olyan mintha ott a saját sztorijaimat és érzéseimet mások szájából hallottam volna vissza. Például egy ötvenéves nő mesélt az enyémhez nagyon hasonló fantáziáiról, ő is a végletekig kiszolgáltatott ezekben, ám a valóságban mindig uralja az aktust. Akárcsak én.”
Ivett valahogy mégis kikopott a csoportból. Később viszont elkezdett terapeutához járni. Az öngyilkossági kísérlete után.
„A szomszéd srác talált meg. Van kulcsa a lakásomhoz. Máskor is bejött már, amikor egy napig nem vettem fel a telefont sem. Az utóbbi időben sajnos, megsokasodott, hogy egész nap nem kelek fel. Ilyenkor a fiú mindig megkérdezi: mi van, bébi, megint egyedül utazol a Föld középpontja felé?! Aztán lerángat az utcára, hogy elmenjünk enni valamit. Az iskolában is szóltak már, miután szinte minden beadandó dolgozatommal elmaradtam. Pedig szeretem, érdekel, amit tanulok, környezetvédelem, azon belül a fenntartható fejlődés a témám.”
A leghalálosabb barát ölelésében
Ivett komolyabb sérülést nem okozott magának, de az alkarján a hegek örökre emlékeztetik arra, mint mondja, hogy mikor ért el a falig. Hazalátogatva mindent elmesélt a szüleinek, hogy mi történik vele, körülötte.
„Anyám azt bírta erre mondani, hogy az ő idejében az ilyen lányokat egyszerűen csak kurvának nevezték. Csak gratulálni tudok az orvosi diplomájához és a két szakvizsgájához… Apám viszont érti, megérti, mi ez. Látom is a rémületet a szemében. Most ott tartunk, hogy rá se bír nézni anyámra, nekem pénzt adott, hogy folytassam a Miamiban elkezdett terápiát, így kommentálva: hátha ott jobb orvosok vannak… Azért gondoltam arra, hogy mindezt megírd, – lehet, patetikusan hangzik – hogy aki észreveszi a legapróbb jelét a betegségnek, azonnal lépjen, mert izgalmasnak hangozhat a szexfüggőség, de ennél halálosabb barát nincs.”
Kérdezem Ivettet, mik volnának a vágyai, hogyan képzeli el az egészséges életet.
„Érdekes, hogy ezt kérdezed, a terapeutám Miamiban is pontosan ezt tette. Az volt az egyik házi feladatom, mert hogy a két ülés között mindig kapok ilyet, hogy írjak listát, mit szeretnék a jövőben elérni. Azt is kikötötte, ez ne a józanság legyen (mert ő így hívja kényszeres szex nélküli életet), az szerinte csak eszköz, hogy elérjem a céljaimat, de pusztán célnak nem elegendő. Hát, nem könnyű feladat, mert amikor visszagondolok a józan periódusokra, akkor azt csináltam, amit a többiek körülöttem. Mert, persze, azt láttam, megtanultam, hogyan kell normális életet élni, meg azt is, hogy minek kellene örülni… Én is készültem a vizsgákra, eljártam bulikba, színházba, hazautaztam karácsonykor… de nem élveztem, nem voltam igazán a részese. Nem értettem, mi ezekben az élmény. Hát ezt szeretném én megérteni, megtanulni, hogy élmény legyen nekem is. Valószínűleg szerelmes soha nem voltam, de még barátaim sem akadtak. Tom, a szomszéd fiú azt hiszem, az egyetlen ember az apámon kívül, aki érdek nélkül törődik velem. Talán ez lehet a barátság, persze, köztünk az is benne van a dologban, hogy két teljesen magára hagyott ember kapaszkodik egymásba. Jó lenne több barát. Az orvosom szerint a vágylistámról azért hiányzik a szerelem, család, gyerekek, mert úgy érzem, nem érdemlem meg, azzal büntetem magam, hogy még azt sem engedem meg magamnak, hogy vágyakozzam mindezekre. De azt is mondta, ahogy gyógyulok, ez is változni fog…”
